Cipő, zubbony, sapka és sétapálca az archívumból

A Führer fehér zubbonya a kiállításonA szerző felvételeAz orosz hadsereg moszkvai központi múzeumának első emeletén mindössze egyetlen termet foglal el az a kiállítás, amelyet az egykori híres-hírhedt szovjet kémelhárítás, a SZMERS megalapításának hatvanadik évfordulójának szenteltek. De a látogató ebből az egyetlen teremből is többet tudhat meg a sztálini kémelhárításról, mint amit eddig bármikor. Adolf Hitler személyes tárgyai mellett először tekinthetők meg azok a dokumentumok, amelyek részletesen leírják, hogy milyen emberfeletti erőfeszítéseket tett a SZMERS a náci vezér holttestének felkutatására és elrejtésére.

A KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat által kezdeményezett kiállítás valójában az orosz titkosszolgálatok imágójának javítására indított pr-kampány része. ĺgy persze nemcsak az érdekes, hogy mit mondanak, hanem az is, hogy mit nem mondanak el a tárlók.

Nos, természetesen, egyetlen szó sem esik az ún. zagradotrjadik létezéséről, amelyek feladata az volt, hogy a harcoló csapatok mögött tartózkodva lelőjék a parancs nélkül visszavonulókat. Az FSZB, érthetően, nem kívánt a SZMERS történetének azon fejezetével sem foglalkozni, amely arról szól, hogy a sztálini kémelhárítók, miként fogadták a német fogságból hazatérő szovjet katonákat. A Memorial orosz emberjogi szervezet adatai szerint a háború éveiben a kémelhárítás 627 ezer embert tartóztatott le. – A SZMERS fő feladata az volt, hogy felkutassa az elégedetleneket és, hogy megerősítse a fegyelmet a hadseregben. A felszabadított területeken pedig aktív szerepet játszott a lakosság szovjet stílusú nácitlanításában – vélekedik Nyikita Ohotyin történész, a Memorial tagja.– Az FSZB csak a szépet akarta megmutatni, azt hogy a SZMERS miként járul hozzá a hitleri Németország felett aratott győzelemhez. Ez a kiállítás azonban nem egy monográfia, ahol minden aspektust be kell mutatni. A cél a hősiesség felvillantása volt – véli Szergej Kozin, a múzeum főmunkatársa, hozzátéve, hogy a kiállítás anyagát és koncepcióját az FSZB adta, ők csak az ismertető szövegeket írták alá.

– A katonai elhárítás nem keveredett megtorlóakciókba, és nem volt felelős a fronton folyó büntetőoperációkért sem – állítja Alekszandr Bezverhnij, az FSZB kémelhárítási igazgatóságának vezetője. A tábornok a hadsereg lapjának, a Krasznaja Zvezdának adott terjedelmes interjújában úgy fogalmazott, hogy a SZMERS „élő legenda”.

Bár a Csekán és utódszervezetein belül a kezdetektől fogva létezett kémelhárítás, Sztálin 1943-ban egy külön rendelettel létrehozta a SZMERS-et, amelynek vezetője, Viktor Abakumov, közvetlenül neki jelentett. Kozin szerint az alapítóvita közben vetette fel valaki, hogy az új szervezetet nevezzék el a „Halál a német kémekre” (Szmerty Nyemeckim Spionam) kifejezés rövidítésével SZMERNYES-nek. Sztálin állítólag ekkor azt válaszolta, hogy nemcsak a német kémek ellen kell harcolni, így a névből elhagyták a NYE-t, és maradt a Halál a kémekre, azaz SZMERS. Az új kémelhárítás igen jelentős személyi állománnyal rendelkezett, állítólag minden tizedik katonára jutott egy informátor. A kiállításon több tablót szenteltek, annak az ún. rádióháborúnak, amelyet a SZMERS folytatott az Abwehr félrevezetésére.

A SZMERS történetének egyik legérdekesebb fejezete a náci vezetők – köztük Adolf Hitler – holttestének felkutatása, azonosítása és újra elrejtése. Az évtizedekig titkos anyagként kezelt dokumentumok bemutatják, hogy a SZMERS és utódai miként szállították különböző helyekre Hitler, Göbbels, Eva Braun, sőt Hitler két német juhászkutyájának maradványait is. A történet 1970-ben zárult le, amikor is az SZKP Politikai Bizottsága és személyesen Leonyid Brezsnyev úgy döntött, hogy a Magdeburg közelében titokban elföldelt holttesteket ki kell ásni, és meg kell semmisíteni. A KGB végre is hajtotta az utasítást, a hamvakat pedig egy folyóba szórták.

Hitlernek az állkapcsát, amelyet még 1945-ben szállítottak Moszkvába az azonosítás céljából, azonban továbbra is a titkosszolgálat archívumában őrzik. Kozin szerint az FSZB eredetileg az állkapcsot is ki akarta állítani, de később meggondolták a dolgot.

A SZMERS eredeti formájában mindössze három évet „élt”. 1946-ban a kémelhárítás megszűnt külön szervezetként funkcionálni, a fekete cipő és a fehér zubbony pedig átkerült az Állambiztonsági Minisztérium, majd a KGB archívumába.

Moszkva, 2003. június