Brazília, a sugárzó arcú emberek országa

Brazíliát emlegetve a statisztikák nyomorról számolnak be – az emberek 50 százaléka szegény, mondják. Relatív fogalom. S bár semmilyen hivatal felméréseit sem szeretném megkérdőjelezni, személyes tapasztalatom más: én nem láttam éhezőt, nyomorgót, s koldust is csak elvétve. Igaz az is, hogy az országnak mindössze töredékét láttam, s bizonyára akadnak olyan gazdaságilag kevésbé fejlett és elhanyagoltabb tartományai is, ahol könyörtelenebb feltételek közt kell megkeresni a betevő falatot. Aki azonban dolgozni akar, az minden bizonnyal talál munkát. Brazília foglalkoztatottság szempontjából virágkorát éli: a modern üzletek kasszagépei mögött három ember rakja műanyag szatyrokba a bevásárlást, minden városi buszon kalauz szedi a viteldíjat, az éttermekben pedig nyüzsögnek a pincérek. A munkások arcáról leolvasható a munkából származó öröm, amely ugyancsak messze áll a világhírű brazil fényképész, Sebastiao Salgado egykori fényképein látszó nyomortól és kétségbeesett sínylődéstől. Brazília ma már mosolygós, kedves, örömteli arcát mutatja minden látogatónak. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnt a bűnözés, hogy senkit sem zsebelnek ki a városi buszon, vagy hogy senkit nem lopnak meg egy sötét sikátorban. A bűnözés minden nagyváros kóros betegsége. Miért lenne ez másként a húszmilliós Sao Paulóban, amely Dél-Amerika leghatalmasabb városa, vagy Rio de Janeiróban, amely szintén nem marad el messze a világ nagyvárosai mögött a maga 8 millió lakosával? Mindenhova eljutottunk, ahova csak akartunk. Hosszadalmas buszozás? Igen, a távolságok valóban ijesztőek: pár centiméter a térképen a valóságban négy-, ötszáz kilométernyire és 6-7 órányi buszozásra van. Az autóbuszok azonban – s most nem túlzok – kényelmesebbek, mint a repülő. Puha, hatalmas ülések. Sőt, nem is ülések, hanem fotelok, amelyeknek a támlája teljesen lehajtható, hogy aludni is lehessen rajtuk. A három kategóriába sorolt színvonal legalsó szintje is tartalmazza a légkondicionáló berendezést, a legfelső pedig szinte lakosztálynyi teret kínál az emeletes busz gyomrában. A 2. osztályról az egész utazás folyamán nem hiányzik az ingyenes kávé és ásványvíz, egy kis harapnivaló, és a meleg pokróc sem éjszakára, hogy meg ne fázzunk. Vonatok már nem járnak, mert nem volt gazdaságos vasúti pályákba fektetni a pénzt. Nagy közkedveltségnek örvend a légi utazás, amely igencsak felgyorsítja a távolságok leküzdését. A fiatal légitársaságok modern gépekkel repülnek, megbízhatók és nem drágák. ĺgy jutottunk el például Salvador városába, amely Bahía tartomány fővárosa, s egészen más fénybe állította Brazíliát, mint ahogyan addig láttuk Rio de Janeiróban.