Bevásárlás és semmi, avagy egy jó házasság nyugdíjas évei

– Hozzál, ezt is, azt is! – engedte nyugdíjas férjét Ilonka bevásárolni. Papírcetlin a kívánalom. Fél barna kenyér. Koleszterinmentes vaj. Kifli. A kifli, általában a feljegyzések első részében szerepel, és mindkét végét a porta megbízható őrzője kapja. A lista második bekezdése, a ha: figyelmeztető. Ezzel akkor érdemes a törődés, ha a kérdéses áru engedménnyel kínált. Az utolsó fejezet, három kövér felkiáltójel: mindent a szemnek, semmit a kéznek!!! Pici türelem, figyelem. Kaszsza. Ennyi. A listát zsebébe gyűrve, múló időtől fáradt kezét az asszony felé tartotta. – Pénzt – és mint aki dolgát végezte, körbejáratta tekintetét.

– Várjunk csak – kapott Ilonka a homlokához. – A múlt héten is az üzletben hagytunk egy vagyont. Emlékszel? Lisztet, cukrot, üveg sört, fagyasztott csirkét vettünk. Maradt a zsebedben pénz.

A férj megcsörgette zsebét. Csörgött.

– Jól emlékszel, maradt – mondta.

Emberek, arcok, forgalom. Évszakok: a tél nem elég hideg, a nyár kevésbé meleg, a tavasz, ősz nem eléggé átmeneti. Vastag üvegfalon látszik, árutól roskadozik a polc. Gondolatban dicséri felesége óvatos előrelátását. A cédula sorok közötti utasítása: a hentesáru mellett lesütött szemmel, nyugdíjas mód elsurranni, vagy kívülálló számára észrevétlenül szagmintát venni. A tejtermékek sora bizonyítja, kis országunk sajt- és túrónagyhatalom. Könnyen téveszthető értékjelzők 66 és 99. Rosszmájúsággal elképzelhető, fordítva töltik be küldetésüket. Kíméletesek a bort, alkoholt palackozó gyáróriások. Termékeiket olyan apró betűs címkével hirdetik, hogy a nyugdíjas nagyítós szemüvegével sem tudja elolvasni, inkább odébbáll. Pedig lehet, hogy ha a villanyszámla ráfizetésen töprengő harcos öreg megszédülve lebillent egy ilyen üveget, és lőttek a havi barnakenyér-adagnak (papírcetlin a 3. fejezet). Konzervek birodalmában kényelmes felüdülés a nézelődés. Szlogen: Hármat fizet, négyet kap! Alapfokon végzett szorzás, osztás, és nyomban kiderül, melyik oldalon az igazság. Leghallgatagabb a halpiac. A vásárló elé tárul a valóság. Tenger nélküli kicsi hon, rendjén volna az olcsó makréla, lazac, homár?! Á, dehogy. Rendkívül ötletes, elszámított kertészek nagyobbított sarokban kínálják portékájukat. Szőlőt fagyban, húsos zöldpaprikát ravasz tavaszban, olcsó lecsónak valót forró nyáron. Kinek alkalmazkodott szervezete ilyen színes vitaminhordozókhoz? Mindenképpen érdeme az üzletet tervező mérnöknek, hogy emeletre álmodta a konfekció- és cipőrészleget. Felróható viszont, hogy mozgólépcső könnyíti a kasszáig vezető utat. Spanyolfallal határolt terület. Halk zene vegyül a csendbe, cifra betűk hirdetik: Amerikai gyorsétterem. Kellemes illat fogadja a kifinomult szaglású, gyengült látású nyugdíjast. Szalámis zsömle fodrossaláta-szoknyában, zsírban pirított hasábburgonya nyakon öntve tartármártással, kifliben kínált forró virsli, sült krumpli. Semmi, azaz fejlettebb formában hamburger, hot-dog, chips...

Hazafelé kitűnő fogású a lenge táska. Ilonka futott kaput nyitni.

– Mindent kaptál? És, elég volt a pénzed? – halmozta el kérdéseivel a férjet.

– Természetesen. – Papírcetliről olvasta, közben a ritka horgolású szatyorból előkerült a bizonyíték: barna kenyér, koleszterinmentes... Dugipénzen a második bekezdésből, leárazott fehér joghurt. Meglepetés: pompásan csomagolt sárga szegfű, az Olcsó Könyvek sorozatból olvasnivaló. Virágmámor áraszt szobát, házat, jelent, holnapot.

Tolakodó semmi előbújhat pénztárcából, leskelődhet az üzlet polcairól, semmi kirekesztve az idegrendszerből, sem rokona, sem ismerőse a szívekben. Embert teremtő égiek sötét felhőt küldhetnek, semmi mellékvágányra kerül, pótolható.