Bemutatkozás, bemutatás

Ha egy férfi valamely nőnek bemutatja magát, ez utóbbi csak meghajol, de nevét nem említi. Ha társaságban történik, akkor föl kell tételeznie, hogy a férfi ismeri nevét; ha pedig idegen helyen – például vasúton – no ott meg még tartózkodóbbnak kell lenni. (Kalocsa Róza, 1884.)

Bemutatás után a bemutatott is meghajlik és az is, akinek bemutatták. A felsőtest udvarias meghajtása az ülve maradó hölgyekre és idős urakra is kötelező. (Szabó István Andor, 1923.)

Névjegyet az ember csak akkor ad, ha az ajtót szolgáló nyitja ki. Ha családtag nyit ajtót, ne nyomd kezébe névjegyedet, hanem mutatkozz be neki. (Új Idők, 1930.)

Vezeték- és keresztnevedet érthetően mondd, ne morogva, de ne is kiabálva. Pl.: „Kovács Péter vagyok.” (Dr. Vida Vilmos, 1940.)

... a meghajlás minden társadalmi formája elhagyandó a társadalmi viselkedés formái közül. Demokratikus társadalomban senki előtt sem kell hajlonganunk, gondoljunk csak arra, hogy a meghajlás történeti csökevénye annak a szokásnak, hogy a keleti despoták előtt alattvalóik csak hason csúszva jelenhettek meg. (Dr. Berky Imre, 1947.)

A bemutatás és bemutatkozás hajdanában a felső körökben bonyolult szertartás volt. A dolog ma lényegesen egyszerűbb, s ennek eredményeként gyakran kötnek személyi ismeretséget. Ján Drdáról, a kiváló cseh íróról forog közszájon a következő anekdota: Az írószövetség klubjában beszélgettek egy este. Sokféle emberről esett szó – s Drda mindegyiket ismerte. Nevek hosszú sora hangzott már el, mire az író sóhajtva így szólt: „Ha jól meggondolom, már annyi ismerősöm van, hogy nem is ismerem őket.” (Burge–Kovácsvölgyi, 1959.)

Komikus jelenetek sora következnék be, ha egy társaságban jelenlevő, különböző korú 5-6 házaspárhoz érkezik egy újabb házaspár. Nyilvánvaló, hogy a gépies illemszabály-alkalmazás előbb tisztáztatná velünk a szemmel látható nemi különbségek után a korkülönbségeket is, így például előbb az érkező hölgyet mutatnánk be a jelenlevő hölgyeknek, közülük is az idősebbeknek, azután a férfiaknak, közülük is először az idősebbeknek. Ha viszont ezután az érkező férfit kezdenénk bemutatni, ezzel ellentétes lenne, hogy a hölgyekkel legyünk előzékenyek, hiszen eszerint előbb a feleségnek kellene megismernie mindenkit. Ezzel természetesen ellenkezik az, hogy az érkező mutatkozzék be először. Ezt a gondot még csak fokozná, ha a bemutatkozásnál a társadalmi rangot is figyelembe vennénk, hiszen ebben az esetben lehet, hogy a legfiatalabb férfinak kellene bemutatni az érkezőket, ha történetesen ő viselné a legmagasabb társadalmi rangot. (Halák László, 1984.)

A bemutatkozás – éppen mert minden ismeretségnek a kezdete – alapvető fontosságú az emberi kapcsolatokban. Az első benyomások ugyanis meghatározhatják a kapcsolatok tartósságát, mélységét is.

58. § Ne mutatkozzunk be elfogadható indok nélkül (pl. ha utcán idegentől megkérdezzük az útirányt, s ő készséggel felvilágosít, e futó kapcsolat még nem indokolja a bemutatkozást).

59. § Étteremben, vendéglőben és hasonló helyeken, ha olyan asztalhoz ülünk, amelyiknél már ülnek, nem kell bemutatkozni. (Ha együttlétünk során esetleg további kapcsolatot is feltételező beszélgetés alakul ki, ez már okot adhat a bemutatkozásra.)

60. § Utcán, ha ismerősünkkel állunk meg szót váltani, s annak társaságában számunkra idegen személy van, csak abban az esetben kell bemutatkoznunk, ha a beszélgetés hosszabb, s az eddig ismeretlen is bekapcsolódik a társalgásba.

61. § Tömegközlekedési eszközökön általában nem mutatkozunk be utastársainknak, kivéve ha vonaton, repülőgépen, hajón olyan társalgás alakul ki, amely tartósabb kapcsolat kezdete lehet.

62. § Mindenképpen illik bemutatkoznunk olyan környezetben, ahol biztosan számíthatunk a további kapcsolat fennmaradására (pl. iskola, munkahely stb.)

63. § Üdülésnél nem kell feltétlenül mindenkinek bemutatkoznunk, de akikkel két héten keresztül egy asztalnál fogunk étkezni, azokkal illik megismerkedni.

64. § Új munkatársat munkahelyén a vezető köteles bemutatni a régieknek. (Ha valaki éppen nincs jelen, annak az új munkatárs a későbbiekben már maga is bemutatkozhat, vagy az összeismertetést a már korábban megismert munkatárs is megteheti.)

65. § Ha ismeretlen személyt a lakásán kell felkeresnünk, be kell mutatkoznunk (kivétel természetesen a postás, a villanyszámlás, aki esetleg nem a nevét, hanem a foglalkozását mondja).

66. § A bemutatásnak is vannak bizonyos szabályai. Ha harmadikként összeismertetünk két embert, tulajdonképpen nem bemutatjuk őket egymásnak, hanem általában a férfit mutatjuk be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, a kisebb rangút a magasabb rangúnak. Persze itt is vannak kivételek: fiatal lányt idős férfinak, nőt nagyon közismert, tekintélyes személyiségnek bemutathatunk.

67. § Bemutatásnál vegyük azt is figyelembe, hogy a jelentős korkülönbség elmossa a kisebb rangkülönbséget.

68. § Ha nagyobb társaságba ismeretlen vendég érkezik, őt mutatjuk be az összes jelenlévőnek. Ezt együttesen is megtehetjük, nem kell külön-külön mindenkihez odavinni.

69. § Azt a vendéget, aki az étkezés megkezdése után érkezett, nem kell okvetlenül bemutatni.

70. § A bemutatott személy ne nyújtsa előre a kezét, várja meg, amíg a nő, az idősebb, a tekintélyesebb kezdeményezi a kézfogást.

71. § Ülő férfiak bemutatkozáshoz természetesen álljanak fel. Nagyon idős férfi esetében ettől el lehet tekinteni, ő ülve maradhat.

72. § Olyan esetben, ha nem bemutatnak, hanem közvetlenül mutatkozunk be egymásnak, nevünket jól érthetően mondjuk meg.

73. § Ha nem értjük első hallásra a bemutatott vagy bemutatkozó nevét, inkább ismételtessük meg, ez nem udvariatlanság. Sokkal illetlenebb dolog, ha egy nevet hibásan, rosszul használunk.

74. § Ha valakit bemutatnak nekünk, illik legalább annyit mondani, hogy „örvendek”, vagy „nagyon örülök” stb. Ezt a bemutatott vagy a bemutatkozó sohasem mondhatja.

75. § Helyes, ha a bemutatás utáni társalgást a nő, az idősebb vagy tekintélyesebb személy kezdi meg, tehát az, akinek a másikat bemutatták. Kínos zavar vagy feltűnő csend esetén azonban e szabálytól nyugodtan el lehet térni.

76. § A bemutatkozással nálunk általában együtt jár a kézfogás. Bizonyos helyzetekben pótolhatja a könnyed meghajlás, vagy főbólintás. Vigyázzunk: a meghajlás nem hajlongás, hajbókolás!

77. § Azt, akinek egyszer már bemutattak, minden találkozásnál illik üdvözölnünk (és viszont is).

78. § Egy bemutatkozás – bármilyen idegesek, türelmetlenek vagyunk netán – nem lehet akkora teher, hogy azt valamilyen indokkal (sietek, nem érek rá stb.) el lehessen utasítani. A bemutatás elutasítása súlyos sértés.

79. § Ha nincs, aki bemutasson, s mi valahol be akarunk mutatkozni, igyekezzünk ezt úgy megtenni, hogy ne véljenek erőszakosnak, tolakodónak bennünket.

80. § Gyűléseken, értekezleteken a résztvevők többnyire ismerik egymást. Mégis előfordul, hogy olyan környezetben mutatnak be bennünket, ahol még nem jártunk. Ilyenkor illik felállni, s könnyedén meghajolni.

(Illik tudni – A kulturált viselkedés szabályai, K.u.K. Kiadó 2000)