Bauer Editet, a munka-, szociális, és családügyi minisztérium államtitkárát

Jogi szempontból a nők és a férfiak egyenlők, ezzel szemben a gyakorlatban, a közéletben elsősorban férfiak vannak jelen. A helyzet 1990 óta rosszabbodik. Amikor Szlovákia a megfelelő ENSZ-bizottság előtt védte azt a helyzetjelentést, amelyet a diszkriminációról és a diszkrimináció tiltásáról szóló nemzetközi egyezmény alapján kell minden országnak bizonyos időközönként kidolgoznia, akkor azt az ajánlást kapta, hogy a kvóták ellentmondásosságának ellenére a kormány vegye fontolóra a kvóták ideiglenes bevezetését ennek a helyzetnek a megváltoztatására. A kvóták kérdése azóta nagy vihart kavart, viszont több országban bevált. Franciaországban például ugyan nem a parlamenti, hanem a helyi választásokra vonatkozó törvényben van ilyen, mépgedig 50 százalékos kvóta, és az a párt, amelyik ezt nem tartja be, nem kap anyagi támogatást. Nyilvánvalóan ez nem túl rokonszenves megoldás, viszont ott, ahol ezt alkalmazták, meghozta a maga eredményét. Gyakran az is felmerül, hogy a nők számára megalázó, ha ilyen jellegű előnyben részesítik őket. Viszont nálunk csak formális, jogi egyenlőség létezik, a valóságban viszont egyenlőtlenség van, és ez az európai irányelvek szerint is a diszkrimináció rejtett formájának minősül. Ezt orvosolni kell. Gyakran, amikor nem akarnak megoldást találni erre a helyzetre, arra hivatkoznak, hogy a nőket nem lehet a politikába kényszeríteni. A nők a férfiaknál nem kevésbé iskolázottak, és a legtöbb közösségben van elég ambiciózus nő, aki vállalna közéleti szerepet, ha eljutna odáig. Több kutatás szerint ez a jelenség az úgynevezett tölcséreffektus eredménye, azaz az alapszervezetekben elegendő nő mozog, és minél magasabb szintű a döntéshoző testület, ott egyre több a férfi, azaz a férfiak előnyösebb pozícióban vannak a nőknél. Pozitív diszkriminációval lehetne orvosolni ezt a hátrányos helyzetet. (sza)