Bálint gazda a spárgáról

A spárga a liliomfélék családjába sorolt, egyszikű növény. Nyáron másfél méter magas, szeldelt lombú hajtásokat fejleszt, talán ezért nevezik egyes vidékeken nyúlárnyéknak is. Kétlaki növény lévén a hímegyedeken csak jelentéktelen porzós virágok, a nőegyedeken piros bogyók teremnek. Ezen utóbbiakban három fekete mag érik be. A korszerű fajták magjából csupa hímegyed fejlődik, ami azért előnyös, mert ezek több hasznos síptermést hoznak.

Gyerekkoromban apámnak mintegy négyholdnyi spárgaültetvénye volt. Nagyon megbecsülték ezt a növényt, mert a spárgaszüret ideje április-májusra esett, amikor gazdaembernek más bevétele – a naponta fejt tejen kívül – nemigen volt. A sípokat naponta kétszer kellett szedni, mert igen gyorsan növekedtek, és a bakhát alól kikandikáló sípok gyorsan megszínesedtek, értéktelen áruvá váltak. A sípokat gondosan válogatták, kötegelték és értékesítették. A spárgasíp legfinomabb része a feje, mert nem rostos, igen zsenge és ízletes. A sípok feldolgozásakor természetesen mindig törtek is, és a fejek házi felhasználásra kerültek. ĺgy a családi asztalon – spárgaszezon idején – mindennap volt előkelő spárgaétel.

Hogy a spárga milyen különleges étel, arról Sommerset Maugham is írt egy remek novellát. Ennek a lényege a következő: Párizsban járva megismerkedett egy gyönyörű és kívánatos ifjú hölggyel. Együtt járták a várost, és amikor beesteledett az író meghívta partnerét vacsorára. A vendéglátó legnagyobb ijedelmére a hölgy a legdrágább fogást, spárgaszufflét választott, és az író egész este amiatt szorongott, hogy vékonyka pénztárcájából ki tudja-e a cechet fizetni?

A spárgasíp önmaga egyébként nem tartozik a hizlaló ételek közé. Viszonylag kevés kalóriát tartalmaz. Ha persze bőséges vajjal, tejföllel, sajttal gazdagítják a szakácsok a fogást, akkor ő se sorolható a fogyókúrás ételek közé!

A konyhakertben a spárgatöveknek egyéb haszna is fellelhető. A spárga zöld hajtásai módfelett alkalmasak virágcsokrok díszítésére, a megpörkölt magból pedig kellemes zamatú kávé készülhet.

Talán nem nagyon közismert a spárga egészségügyi hatása, pedig Lippai János az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében már a következőket írja: „Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik.”

És befejezésül még egy tapasztalat! Sokra értékelve a spárgát, kezdő telepes koromban úgy véltem, hogy a füredi kertben is kell lennie egy sor zöld spárgának. Tudomásom szerint sok-sok kilométer távolságra nem volt a környéken spárgaültetvény. És mégis! Alig fejlődtek ki az első hajtások, megjelent rajtuk a spárgalégy. Honnan kerültek elő? Honnan tudták, hogy itt spárgatövek fejlődnek? Nem tudom! Titok, egyike a természet nehezen értelmezhető rejtélyeinek.

Dr. Bálint György