Az ĺrisz olyannak mutatja a világot, amilyennek lennie kellene

Tudom, mit kutatsz, azt is, hogy mi buktat, az úton miért nincs erőd, erőd, mely körülvesz a zajos világban, hol az alázat már nem kincs, feledjük a nyugalmat, feledjük Istent is, feledjük önmagunkat...

Istenes Mária, az ĺrisz önsegélyező csoport megalapítója A szerző felvételeTudom, mit kutatsz, azt is, hogy mi buktat, az úton miért nincs erőd, erőd, mely körülvesz a zajos világban, hol az alázat már nem kincs, feledjük a nyugalmat, feledjük Istent is, feledjük önmagunkat... – hömpölyögnek, hullámzanak át a patológiai osztály hosszú fehér folyosóján Vera verssorai, és a nagyteremben ülő közel húsz nő behunyt szemmel engedi, hogy behegessze sérült lelküket, a betegségük óta átélt időszak tépelődéseit.

Valamennyien ugyanazzal a diagnózissal kerültek nőgyógyászuktól a sebészetre, majd a műtőbe. Emlőrákjuk volt. Hosszadalmas és hányatott útjukon azonban megismerkedtek Istenes Mária doktornővel, aki patológusként a rosszindulatú daganatok szövettani vizsgálatát végzi. Ennél is többet szeretett volna tenni a rászorulókért, és idén tavasszal lesz öt éve, hogy létrehozta az ĺrisz néven ismertté vált önsegélyező csoportot. A kilencvenes évek elején alakultak hasonló csoportok a Rákellenes Liga kezdeményezésére a fővárosban, Pöstyénben, Bazinban, Eperjesen és Kassán, az érsekújvári azonban magyar nyelven is tartja a találkozóit, hiszen a széles régió magyarlakta községeiből érkeznek közéjük a klubtagok.

A legtöbben már Danica Horváthová onkológus rendelőjében értesülnek a klub létezéséről. Az érsekújvári kórház és rendelőintézet korszerű, diagnosztikai, illetve terápiás berendezésekkel ellátott szakrendelőt nyitott 1997-ben, mivel a járásban a daganatos betegségek okozta elhalálozás egyharmaddal meghaladta a szlovákiai átlagot. Az onkológustól tudom, hogy e régióban az első helyen a béldaganatos megbetegedések, második helyen az emlőrák, harmadikon a tüdőrákos megbetegedések állnak. A két-öt órás citosztatikus kezelések alatt a betegek zenét hallgatnak, olvasnak, vagy a nővérkével beszélgetnek. Az ĺrisz önsegélyező csoport legutóbbi találkozóján már ő is részt vett, hogy még szorosabbá váljon a kapcsolata a betegekkel, jobban megismerje a problémáikat. A találkozó vendége, Vera Černušková a klubtagok kérésére már másodszor látogatott el Pozsonyból Érsekújvárra.

„Húsz évvel ezelőtt, két kicsi gyermek édesanyjaként tudtam meg, hogy a betegségem gyógyíthatatlan, az orvosok szerint már csak néhány hónapom volt hátra. Összeomlottam, az égieket faggattam arról, hogy miért éppen én. A műtétet követően egy évig voltam betegszabadságon, majd elutasítva a további sugárkezelést, újra munkába álltam. Röntgenológus voltam a pozsonyi gyermekkórházban, tehát mindvégig tisztában voltam az állapotommal, de nem adtam fel a küzdelmet. Ma már a hivatalos gyógyászat is egészségesnek tekint. Mégis, úgy éreztem, továbbra sem hagyhatom el ezt a területet, nem szabad megfutamodnom. A pozsonyi onkológiai intézetben látogatom a betegeket, mesélek a saját tapasztalataimról, az én erőmet és kitartásomat öntöm beléjük, ha kell. Ma már tudom, és igyekszem minél több embernek elmondani, sosem szabad, még végső elkeseredésünkben sem magunk, vagy mások ellen irányítani a haragunkat. A sérelmek számontartása és dédelgetése elsősorban bennünk tesz kárt. Nekem is változtatni kellett az élethez való hozzáállásomon. A daganatos betegségek hátterében gyakran a szeretet hiánya áll. Ma egyre többen vannak, akik az elanyagiasodott világban nem tudnak szeretetet adni, sem elfogadni. Én megtanultam hálásnak lenni még a betegségemért is, mert mondanivalója volt a számomra. Sajnos, megeshet, hogy a betegségünk hátterében a környezetünk, a mindennapi vívódásaink állnak. Ha ezt felismerjük, a csatát nem veszíthetjük el” – magyarázza Vera, aki ma már a küldetésének tartja, hogy felkeresse a sorstársait, és nyíltan beszélgessen velük a gondjaikról.

Irodájának asztalán hófehér gyertya ég, egyfajta békét teremtve az oly sok borzalmat feltáró mikroszkóp mellett. Istenes Mária doktornő évek óta próbál utat nyitni a fájdalmukba zárkózott nők felé, ugyanakkor igyekszik meggyőzni a probléma csupán orvosi részét felvállaló kollégákat arról, hogy az önsegélyező csoport sokat tehet a betegek testi és lelki felépüléséért egyaránt. Ma már néhány megértő szakember jóvoltából a műtétet követően is meglátogathatja a betegeket, majd a felépülésüket követően személyre szóló meghívóban tájékoztatja őket a klub aktuális rendezvényéről. „Erős, barátságban összekovácsolódott kis csapatunk van ma már. A tagjaink nagy része munkanélküli, fél-, illetve teljes rokkantnyugdíjas, szükségük van arra, hogy emberek, sorstársak közé járjanak. Csak itt tudják levezetni a bennük rejlő számos feszültséget, ahol még azokat az aggodalmaikat is meg tudják nevezni, amelyeket odahaza, családon belül talán nem mondanának el a szeretteiknek. Nagy örömömre szolgál, hogy aktívan bekapcsolódnak a csoportunk munkájába. Veszik a fáradságot, szervezik a közös programokat, holott a sugárkezelések mellékhatásaként rosszullétek, vagy a mell eltávolítását követő gyakori hátfájás, a kezek feldagadása miatt néha a legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudnak közösségi életet élni” – tájékoztat Istenes Mária, tőle megtudom, hogy a karácsonyi összejövetelre már nem a patológián került sor, hanem egy hangulatos vendéglőben. Az elmúlt évben közülük nyolcan a Vénusz önsegélyező klub meghívására Kovácspatakon üdültek, heten a Tátrába kirándultak.

„Sajnos, az utóbbi időben jelentős mértékben nőtt a betegek száma. Elárulom, egyre rosszabb, egyre elhanyagoltabb állapotban kerülnek hozzám a betegek, gondolom, a félelem az, ami visszatartja őket attól, hogy felkeressék a szakorvost. Az ĺrisz klubban szeretnénk felkarolni mindazokat a betegeket, akik hajlandók felvenni a kapcsolatot sorstársaikkal. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy dolgozzanak és tervezzenek, csak így tudjuk őket arra biztatni: ne a betegségükkel legyenek elfoglalva” – mondja el beszélgetésünk során a doktornő. A klubot olyan magyar és szlovák fórumként is ajánlja valamennyi, eddig még bátortalan és otthonülő betegnek az érsekújvári régióból, ahol az érdekes előadások mellett igény szerint szaktanácsadásra is mód van.

Szlovákiai viszonylatban évente 1700 mellrákos megbetegedést tartanak nyilván, és az utóbbi húsz évben harminc százalékkal nőtt azok aránya, akik életük 25-45. évében betegszenek meg. Magyarországon évente több mint hatezer megbetegedést diagnosztizáltak, és több mint kétezer halálesetet regisztráltak. Európában a gyógyulási arány azonban ma már nyolcvanszázalékos, és az orvosok azzal biztatják a betegeket, hogy az egy centiméternél kisebb daganat kilencven százaléka nagy eséllyel gyógyítható. A mellben felfedezett csomók nyolcvan százaléka általában nem rákos eredetű. A szakorvosok azonban nem győzik eleget hangsúlyozni, hogy a legfontosabb a megelőzés szempontjából a daganat korai felismerése, amiben segítségünkre lehet a rendszeres mellvizsgálat. Az időben felfedezett daganat jó esélylyel gyógyítható.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?