– Elnézést, hölgyem, hogy csak így ismeretlenül megszólítom. Maga nem fázik?
– De igen, egy kicsit, azt hiszem.
– Már csak azért kérdezem, mert kék a szája.
– Kék? Ja, nem, talán csak kissé visszeres...
– Ha megengedi, bemutatkoznék. Szipák Londiner vagyok.
– Törmelék Elegancia.
Az Európa-expresszen
– De igen, egy kicsit, azt hiszem.
– Már csak azért kérdezem, mert kék a szája.
– Kék? Ja, nem, talán csak kissé visszeres...
– Ha megengedi, bemutatkoznék. Szipák Londiner vagyok.
– Törmelék Elegancia. Ahogy látom, magát is rázza a hideg.
– Ó, én csak az utazásunk sikeréért aggódom.
– Azt hittem, a huzat miatt citeráznak a lábai. Nicsak! A legújabb szabású Ádám-kosztümöt viseli...?
– Igen, amióta mi lettünk a gazdasági csoda, a kis Svájc, kissé le vagyok gatyásodva.
– Ugye, maga pedagógus.
– Igen, de miből látszik ez ennyire?
– A sárpakolásból, ami messziről testfestészetnek tűnhet ugyan, közelebbről nézve viszont jól látható, hogy a miniszterelnöktől kezdve az összes nagyfejű egykori bukott diákig mindenki magába törölte a cipőjét.
– Szabadna megkérdeznem, ön hova utazik?
– Igen, kérem. Én Európába.
– Maga is? De jó! Akkor legalább nem fogom magam annyira magányosnak érezni...
– Miért érezné magát egyedül?
– Tudja, nemrégen volt egy nagy gyűjtőakció. „Amit nem akar magával vinni az EU-ba, azt adja le nálunk.”
– Értem. És maga mit adott le?
– A feleségemet meg az anyósomat.
– Érzi ezt a rázkódást? Ez mitől lehet?
– Élelmesebb polgártársaink éjjel felszedték a síneket és leadták a vasgyűjtésben.
– Na de mi megyünk.
– Megyünk hát.
– Mondja, nem látta véletlenül a kalauzt?
– De igen. Járt erre. Felszólított, hogy ha van nálam, gyűrű, ékszer, óra és készpénz, haladéktalanul adjam át. Mit tehettem volna? Ő volt az erősebb.
– És nem jelentette mindezt a mozdonyvezetőnek?
– Nem mertem zavarni, mert éppen a kalauzzal osztozkodtak a zsákmányon.
– Na de mi megyünk.
– Megyünk hát.
– Mit szól ahhoz, hogy a képviselőknek megint emelték a fizetését?
– Legfőbb ideje volt. Nem bírtam nézni, ahogy egyik napról a másikra tengődtek szegény párák. Éppen aláírások gyűjtésébe kezdtem volna, amikor jött a megnyugtató hír, hogy egyöntetűen megszavazták maguknak: ezúttal jobb lére fognak szenderülni.
– Nekem is kedvem lett volna kánkánt táncolni.
– Azt hiszem, mégis kissé megfáztam. Huzatos ez a fülke.
– Hát igen. Ha útközben ellopták az üléseket, legalább az ablaküvegeket meghagyhatták volna.
– Látja, integetnek odakintről!
– Igen. Ezt azt jelenti, hogy megérkeztünk?
– Dehogy! Letelt a félóra és most megint mi jövünk.
– Hát, akkor mire várunk? Toljuk meg!!!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.