Az első részleges arcátültetés

Az említett hölgy sérülései a súlyos torzuláson túl az evés és a beszéd műveleteit is komolyan hátráltatták. A hét órán át tartó operációban szöveteket, izmokat, artériákat és ereket távolítottak el egy agyhalott donorról és ültették át a páciens arcára. Az orvosok hangsúlyozták: a páciens nem fog hasonlítani a donorra, de a támadás előtti önmagára sem, sokkal inkább a két arc keverékét kapták végeredményül. A csontszerkezetek különbözősége miatt eleve nem láthatnánk viszont a donor képmását a befogadó arcán.

Technikailag már évek óta lehetséges az arcátültetés, azonban az etikai és pszichológiai kérdések annyi vitát robbantottak már ki, hogy élő emberen csak most valósították meg először. Az eljárást amerikai, brit és francia szakemberek is kutatják és megállapítást nyert, hogy egy másik ember arca alkalmasabb a transzplantációhoz, mint a beteg testének egy más területéről származó bőr, aminek más lehet a mintázata vagy a színe.

A franciák páciense minden részletet kimerítő tájékoztatást kapott az eljárásról, mielőtt az elmúlt hét végén Amiens egyik kórházában a sebészcsoport Bernard Devauchelle és Jean Michel Dubernard professzorok vezetésével belevágott volna az operációba. A francia Le Point folyóirat beszámolója szerint az átültetéshez szükséges szöveteket, izmokat és artériákat egy többszörös szervdonortól szerezték be, aki az agyhalál állapotában feküdt Lille-ben. A jelentések szerint az új arcot kapott hölgy „kiváló általános egészségnek örvend“ és az átültetés is természetesnek tűnik. Akárcsak a többi transzplantáción átesett beteg neki is szednie kell az immunszupresszáns gyógyszereket, hogy teste megbirkózzon az adományozott szövetekkel.

A szakemberek szerint sokakon segítene a technika. Angliában tízezer égési sérüléseket szenvedett ember vár bőrátültetésre, ott azonban orvosi és etikai okokból jelenleg még nem engedélyezték ezt a fajta beavatkozást. A brit szakemberek attól tartanak, hogy a kapott szövetek vércsatornáiban rögösödés képződhet, az immunrendszer elnyomása hatástalan marad, illetve megnő a páciensnél a rákosodás kockázata. Ezek az aggályok, de etikai téren sem teljesen rózsás a helyzet. A transzplantátumnak még élő donortól kell származnia, azaz egy intenzív osztályon fekvő beteget csak azután lehet lekapcsolni a gépekről miután arcát már eltávolították. Ez elég horrorisztikusan hangzik különösen akkor, ha a donor a gépek leállása után tovább lélegzik, ami egyáltalán nem kizárt. Felmerül persze az is, hogy mi van, ha a szervezet mégsem fogadja be az új bőrfelületet. Ilyenkor elképzelhető, hogy a páciens még rosszabbul jár, mintha nem is nyúltak volna az arcához. (sg)