Az első pezsgőt Champagne-ban készítették

Legelőször Don Perignon készített pezsgőt Champagne-ban. Felfedezői érdeme abban áll, hogy bevezette a parafa kérgéből, a parafából készült dugó használatát. Az új, és még nem teljesen kierjedt borokat kora tavasszal palackozta, és a palackokat parafa dugóval szorosan bezárta. A borban lévő maradék cukor erjedése a palackban fejeződött be.

A pezsgőgyártásról

A pezsgő szénsavtartalma a hozzáadott cukorból zárt erjedés közben képződik. A pezsgőgyártás későbbi szakaszában a technológiailag kész pezsgő édesítésére is használnak cukrot. Előzőleg ebből is oldatot, likőrt készítenek. A kétféle likőr rendeltetése és összetétele nem azonos, ezért nevükben is megkülönböztetik egymástól. Az előbbit tirázslikőrnek, utóbbit pedig expedíciós likőrnek nevezik.

Amit a pezsgőnyitásról tudni kell

Akármilyen furcsa is, a pezsgőspalack, feltéve hogy töltve van, „veszélyes üzem”! A benne lévő 5-6 bar nyomás komoly sérüléseket okozhat, ha nem kellő óvatossággal akarunk hozzáférni az áhított italhoz. A kupak levétele után a társaságtól elfordulva, a palackot magunktól eltartva leszereljük a kosarat, majd a dugót enyhe szuszszanás kíséretében kiemeljük a palackból. A palack felrázását, a pukkanást hagyjuk meg szilveszterre (de akkor is óvatosan!) és a Forma 1 győzteseinek. ĺgy elegáns. A fogyasztási hőmérséklet általában 6–8 fok, de ez sem szentírás. Igaz azonban, hogy a pezsgő légiessége, szénsavtartalma ezen a hőfokon okozza a legnagyobb élvezetet. A pohár inkább hosszított, „flőte” és sohasem kehely alakú legyen!

A pezsgő egyik, talán legfontosabb jellemzője a szénsavtartalma. Az oldott és szaturált, a folyadékban kis buborékká diszpegrált CO2 különleges érzékszervi örömöket nyújt a fogyasztónak.