Az alsógatya lélektana

Bécs. A férfi alsónemű története az ágyékkötővel kezdődik, ám az alsónadrág csak a 19. század húszas éveiben vált fontos ruhadarabbá. Mégpedig egyik legkorábbi formájában, amelyet ma boxersort néven ismerünk – derül ki a Jockey német fehérneműgyártó kiadványából, amelyben a férfialsó lélektani vonatkozásait elemzik szakértők.

A boxer viselői e kutatók szerint minden tekintetben nyitott, laza emberek, akik nem félnek az élettől, és nem féltik „legjobb darabjukat”. A ruhadarab mintázatából is fontos következtetéseket lehet levonni viselőjére nézve: a hosszában csíkos alsó azt jelzi, hogy a benne lévő férfi meg van győződve saját értékeiről, a kockás minta szerénykedő hajlamra vall, míg az egyszínű arra utal, hogy viselője visszafogottan szemléli a divatirányzatokat.

Aki a csak a combhajlatig érő alsónadrágot hordja, az haladó szellemű ember, a fehérneműgyártók szerint kreatív, és tudatában van a divatnak, valamint a saját testének. Ő nem bízza az alsónadrág vásárlását sem a mamájára, sem a barátnőjére, mert pontosan tudja, mit akar: tetszeni a nőknek. Ebből a fajtából az egyszínű alsó a jópofaságot, a mintás pedig a játékosságot jelzi.

A testre simuló, oldalt kissé felszabott alsónadrágot slipnek nevezik, s azokat, akik ilyet viselnek, a Jockey gyár pszichológusai viszszahúzódónak, inkább óvatosnak és kevéssé feltűnőnek, de nagyon megbízhatónak tartják.

A mai alsónemű első igazi ősei valószínűleg az ókori Egyiptomban jelentek meg, éspedig gyolcskendők formájában. A középkori modellek már valamivel jobban emlékeztettek a mai megoldásokra, de nyílás csak hátul volt rajtuk – tudható meg a Jockey cég alapos és a témát kimerítő tájékoztatójából.