Áldás vagy átok a bioüzemanyag

Az Európai Unió rendelete szerint 2010-re a közlekedésben használt üzemanyagokban 5,75 százalékot kell majd kitennie a természetes alapú vegyületeknek. A bioüzemanyagok – legfőképp a kukoricából, illetve cukornádból készített etanol – hatékonysága, illetve az előállításukhoz szükséges erőforrások azonban jelentős terheket rónak a környezetünkre, így alkalmazásuk, különösképpen az ismert környezetvédelmi szempontok szerint megfontolandó. Többek között azért, mert egy nagyobb terepjáró üzemanyagtartályának feltöltéséhez például annyi alapanyagra van szükség, amennyivel egy embert egy éven keresztül el lehetne látni táplálékkal. Ha az Európában felhasznált bioüzemanyag nagy részét Brazíliában gyártanák, ott az Amazonas esőerdejét irtanák ki a termőföldért, ha Dél-kelet Ázsiában, ott szintén az esőerdők pusztulnának el. Ha az öreg kontinens az Egyesült Államokból importálná a bioetanolt, olyan üzemanyaghoz jutna, amelynek előállításának szinte minden fázisában fosszilis tüzelőanyagokat használnak. A kukoricatermesztés során 30 százalékkal több energiát használnak fel, mint amennyit a késztermékből ki lehet nyerni, nem beszélve a trágyázás okozta vízszennyezésről és talajerózióról. Az 5,75 százalékos kvóta eléréséhez az Európai Unió művelhető területeinek egynegyedén kellene bioüzemanyag-alapanyagot termelni. Emellett az etanol használatával mindössze 13 százalékkal lehetne csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást, a gyártási procedúra miatt. Emellett az autók hatótávolsága is csökkenne, az etanollal ugyanis csupán a benzin hatékonyságának 70 százalékát lehet elérni. Az eleve emelkedő élelmiszerárakat még jobban felverné az üzemanyag-gyártás. Jelenleg csupán a világ cukortermelésének tíz százalékából készítenek etanolt, azonban a pálmaolaj ára így is 15 százalékkal emelkedett az elmúlt esztendőben, s az elemzők további 25 százalékos emelkedést prognosztizálnak a következő 12 hónap során. Az alapanyag termelés tovább súlyosbítja a talajeróziót, s a monokultúrás mezőgazdaság a biológiai diverzitást veszélyezteti.

Egyes szakértők szerint a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására alkalmas biológiai alapú helyettesítő vegyületek több kárt okozhatnak az élővilágnak, mint amennyi segítséget nyújthatnak a globális felmelegedés ellen. A megoldást a további tudományos kutatások és a génmanipuláció jelentheti. Jeff McNeely kutató szerint az első lépésben jobban meg kell ismerni azokat a folyamatokat, amelyek során a természetben energia termelődik. A kutatók ugyanis még nem tökéletesen értik a fotoszintézis folyamatát sem, amelynek során a növények fényből és szén-dioxidból szénhidrátokat és oxigént képeznek. Emellett nagy szerepe lehet a sokak által támadott génmanipulációnak is, amely növelheti a bioüzemanyagok energiahozamát, illetve a feldolgozás hatékonyságát. A tudósok például olyan genetikailag módosított kukoricafajta kifejlesztésén dolgoznak, amely elősegíti saját, etanollá történő feldolgozását, egy speciális enzim termelésével. Kutatások zajlanak olyan fafajták kikísérletezésére is, amelyek kevesebb lignint tartalmaznak. Ez az anyag felelős az ágak keménységéért és merevségéért, azonban megnehezíti, hogy a bennük található cellulózt etanollá alakítsák. A lignin-mentes fák azonban – normális testvéreiktől eltérően – nem felfelé növekednek, ugyanis a törzsük nem elég erős, hogy megtartsa a súlyt. Sokan ezért attól tartanak, hogy ezek a fák kereszteződhetnek a természetben megtalálható többi fajtával, s ez azzal járhat, hogy eltűnhetnek a sűrű erdők, s helyükön a földön fekvő bozótrengeteg alakulhat ki.

A szakember számításai szerint a jelenleg elérhető technológiákkal 20 százalékos hatékonyságnövekedés érhető el az üzemanyag-használatban, s ezzel jóval több energia takarítható meg, mint amennyit Európa a biomasszából képes lenne kitermelni. A kutató úgy véli, a kormányoknak vezető szerepet kellene vállalnia, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy az élelmezésre, illetve üzemanyaggyártásra szánt termények között gazdasági versengés alakuljon ki, valamint azért, hogy a víz, a jóminőségű termőföld és a biodiverzitás ne legyen áldozat a járműhasználat oltárán. A szakértő hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyagok, csak akkor válhatnak energiafelhasználásunk és környezetvédelmi céljaink szerves részeivé, ha egy átfogó, összetett stratégia részeként kerülnek felhasználásra, amely figyelembe veszi a takarékosságot, a fenntartható energiaforrások változékonyságát, valamint a termelési és felhasználási hatékonyságot egyaránt. (w-info)