Alázat és szófogadás

Arthur Schopenhauer német filozófus mély pesszimizmussal tekintett a világra, s ezt a pesszimizmust csak kis mértékben ellensúlyozta számára a művészetekben és az esztétikumban felfedezhető élmény. Nőkről alkotott sértő és lesújtó véleménye azonba, sokkal több, mint pesszimizmus. Lássunk néhány gyöngyszenet gondolataiból.

„Mivel a nők csak az emberi nem fennmaradása miatt vannak a földön – ez a rendeltetésük -, inkább fajtaként élnek, nem individumként.

A kis növésű, keskeny hátú, széles csípőjű és rövid lábú női nemet szépnek csak a nemi ösztön által elhomályosult férfiszem láthatja. A szép helyett több joggal lenne nevezhető a női nem nem esztétikusnak.

A nőknek nincs valódi érzékük a művészetekhez, nem értik sem a zenét, sem a költészetet, sem a képzőművészetet, mivel ez csak majmolás számukra, ami tetszeni akarási vágyukat támogatja. Ennek következménye, hogy képtelenek a tisztán tárgyi részvételre bármiben.

A nők a rosszabb minőségű nem, sexus sequior, amely mindenképpen csak a második helyen áll, figyelni kell ugyan gyengeségükre, túlzott tisztelettel viseltetni irányukban azonban nevetséges, s nekünk, férfiaknak ez megalázó.

Nyugaton a nő, főként a „hölgy” teljesen indokolatlan helyet foglal el... Nagyon kívánatos lenne, ha Európában is a természetes helyére kerülne ez a második számú ember. Az igazi európai „hölgy” olyan lény, akinek nem kellene léteznie. Ezzel ellentétben lenniük kéne gazdasszonyoknak és lányoknak, akik ezekké akarnak válni, ezért háziasságra és alázatos alárendeltségre nevelik őket.

Míg a poligám nemzeteknél minden nő ellátásban részesül, a monogámoknál a férjezett nők száma korlátozott, s nagyon sok nő marad támogatás nélkül... Ezért a női nem egészének a többnejűség valódi jótétemény. Hiszen nincs semmilyen ésszerű oka annak, miért ne ismernénk el, hogy a férfi, akinek felesége krónikus betegségben szenved vagy terméketlen, vagy túl öreg, magához vehessen egy másikat.

A vagyont a férfi szerzi, nem a nő, nincs tehát joga korlátlanul a vagyonhoz. A nőket sohasem kellene hagyni, hogy szabadon rendelkezhessenek örökölt vagyonukkal, földjeikkel, házaikkal. Mindig szükségük vagy egy képviselőre, ezért sohasem lehetnek gyermekeik képviselői.

Az, hogy a nő természete szerint a szófogadásra szánt, bizonyára abból ered, hogy minden nő, aki természetének nem megfelelő helyzetbe kerül, vagyis függetlenné válik, azonnal egy férfihez köti magát, aki által vezetteti és taníttatja magát, mert szüksége van egy úrra. Ha fiatal, szeretőre, ha öreg, bizalmasra.” (lee)