Állandó előfizetője vagyok az Új Szónak, amióta az eszemet tudom, mindig járt a családunknak. 53 éves kétgyermekes anya vagyok, egy pici faluban lakom, messze a várostól és messze a munkalehetőségektől.
Aki nem roma, azzal ki törődik?
Mi szerint számolják és kiken keresztül az átlagbéreket? Honnan szedik ezeket az összegeket? Az én családom teljesen a nyomor határán él, és sajnos vannak még tőlünk rosszabb helyzetűek is. Mi lenne, ha a miniszter uraknak ebből a pénzből kellene megélniük? Miért nem kaphatnak ők is kevesebb fizetést? Mit tudnak annyi pénzzel kezdeni? Január egytől megint leveszik a járulékokat, fölviszik az árakat... Leveszik az övékét is? Mit esznek ők? Nekünk elég a kenyér is, csak jusson a gyerekeinknek iskolára! És útiköltségre! Egyedüli örömünk csak az Új Szó. Sehová nem járunk, semmit nem veszünk, de ezt fizetjük, míg élünk. Soha nem voltunk kirándulni sehol, senkitől semmit nem kapunk ingyen. Amióta élünk, dolgozunk, amit eddig spóroltunk, mostanra már elköltöttük. Nagyon el vagyok keseredve, hogy egy életen át dolgoztam, és most úgy néz ki, hogy az állam kényére-kedvére leszek utalva. Miért van ez így? Meddig fognak még elmenni? Meddig kell még ezt a megaláztatást eltűrni? Nagyon elkeserítő az a tény, hogy gazdaságilag visszaestünk ötven évet. Bocsánatot kérek ezért a levélért, de kénytelen voltam írni, mert már tovább nem bírtam elviselni, hogy mindig mindenki mindenhol csak a romakérdéssel foglalkozik. Mi mik vagyunk? Mi hova tartozunk? Nekünk ki segít?
Tisztelettel egy elkeseredett, állandó előfizető, Gesztete
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.