Rengeteg babona, tévhit fűződik évszázadok óta a tükörhöz.
A tükör története
A mai tükör ősét, a „természetes” tükröt már az őskorban is ismerték. És hogy mi volt ez? Nem nehéz kitalálni, hogy a tükröző víz, amelybe belepillantva mindenki megbámulhatja önmagát. A legrégebbi, nem természetes tükröt csiszolt rézkorongból készítették, s az egyik legősibb példányra Susában találtak rá. Ezt az érdekes tárgyat az egyiptomiak is ismerték. Az etruszkok és a rómaiak pedig iparszerűen gyártották. Kezdetben a tükör egyik oldalán csiszolt fémlap volt. Ismerték az ókorban már az üvegtükröt is, de kezdetleges technikája miatt nem vált általánossá.
A középkorban, a 14-15. században főleg fém-: acél-, ezüst- és aranytükröket használtak. Általában ládikában tartották az egyéb használati és piperetárgyak között, ám az előkelőbbek ékszerként is viselték: a férfiak zsebben, az asszonyok pedig övre akasztott láncon. Mivel ezek a fémek sohasem tartoztak az olcsó kategóriába, inkább csak a gazdagok engedhették meg maguknak. Voltak asztalra állítható tükrök is. Az üvegtükör egészen kis méretben készült, mert az üveget a középkorban még csak fúvással tudták előállítani. A forró üveglapra öntötték az ónt, így kapták a tükröt. A tükör művészi elkészítésében különösen Velence vált híressé. A tüköripar azonban különösen akkor lendült fel, amikor Franciaországban a 17. század második felében, XIV. Lajos uralkodása alatt felfedezték az üveg öntését. Ezzel a módszerrel már nagyméretű tükröket is elő tudtak állítani.
És most lássuk a tükör körül elterjedt babonákat, hiedelmeket és tévhiteket! Biztosan te is hallottad már azt, hogy ha a tükör összetörik, az bajt jelent. Ha pedig egy lány törte össze, az még rosszabb, hiszen 7 évig nem megy majd férjhez. Az elterjedt babonák mellett világszerte léteznek hasonlók. Az afrikai zuluk például nagyon félnek a vízbe nézni, mert akkor ott megjelenik a tükörképük, és attól tartanak, hogy azt a krokodil elragadhatja. Az ősi társadalmi viszonyok között élő népek mindenfelé sajátos tisztelettel veszik körül a tükörképet. Ami a tükörben megjelenik, az az ő kultúrájukban nem visszavert fény – hiszen ők erről mit sem sejtenek –, hanem valami jelenés, sőt inkább szellem. Tehát a tükör félelmetes tárgy, mert látszólag benne lakik egy néha-néha (pontosan a belepillantáskor) előbújó, addig alvó alak. Ha a tükör eltörik, ez a szellem bosszút áll a kár okozóján, hiszen ezzel elveszti búvó-, illetve lakóhelyét. A régi orosz babona szerint az a lány, aki az újév első percében – kezében égő gyertyával – belenéz a tükörbe, az a háta mögött meg fogja pillantani a jövendőbeli férjét.
A szépirodalmi művek is rengeteget foglalkoznak a tükörrel és a hasonmással. E. T. A. Hoffmann az egyik novellájában ellopott tükörképről ír. A modern társadalom embere a tükörképben saját vonásaira ismer, az ősi korok, primitív kultúrák embere azonban egy szellemet látott benne megjelenni. Ezért is vált a tükör varázseszközzé, szellemidéző szerszámmá, amelytől a jövendőt kérdezték. Vagyis minél kevesebbet tud az ember a valóság összefüggéseiről, annál inkább felruházza a tényeket félelmetes, képzeletbeli tulajdonságokkal. S minél kevesebbet ért az észlelt jelenségekből, annál inkább módosíthatja, értelmezheti, színezheti azokat a várakozás vagy félelem. ĺgy van ez mostanság is, hiszen mindent ma sem tudunk. (i, he)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.