A természet és a nő leigázása

A „Príroda – vzor žena” cím szlovákul kifejezi, hogy a nyelvtani ragozási minta alapján a természet főnév a nő főnév szerint ragozódik, amiből egyenesen következtethetünk a könyv témájára, szélesebb összefüggésben viszont a tanulmány célja kifejteni, mennyiben fedezhető fel azonosság vagy hasonlóság a természet sorsa, a természettel való bánásmód és a nő sorsa között.

Az európai gondolkodástól nem idegen az a felfogás, hogy a nőt szorosabb összefüggésbe hozza a természettel, mint a férfit. A tudományos kultúrában pedig a természet–nő, szellem–férfi fogalompárosítás szinte állandó lett. S mivel ilyen természetesnek tartjuk ezt az összekapcsolást, nagyon ritkán elemezzük őket, és nagyon ritkán tudatosítjuk következményeiket.

A szerző fokozatosan elemzi az egyes történelmi természet-koncepciókat, s csatlakozik ahhoz a véleményhez, hogy a természet ne a leigázás, a manipuláció, a kihasználás célpontja legyen, hanem az embernek a természettel való békés együttélése kerüljön előtérbe.

Az ökofilozófiából kiinduló ökofeminizmus kutatásának tárgya a nő sorsának hasonlósága a patriarchális társadalomban a természet sorsával a technokrata kultúrában. Zuzana Kiczková is ebből a szempontból szemléli a kérdést. A megértő, védelmező, megtartó felelősségteljes viselkedés fontosságát emeli ki a természettel szemben.

Az ember képességét arra, hogy a természetet átalakítsa és gazdagságát felhasználja saját javára, az elmúlt időkben sokáig – sőt még ma is – a társadalmi haladás egyik fontos kritériumaként fogták fel, amely a jobb jövő felé visz minket. Egyre gyakrabban vagyunk azonban tanúi ezen elképzelés kétségbevonásának, hiszen nap mint nap szembesülünk a természet meggondolatlan kihasználásának példáival, s a kincseivel való visszaéléssel.

Arra a kérdésre, hogy a természettel való bánásmód valóban azonosítható-e a nő sorsával, a szerző a választ a két szubjektum képének hasonlóságában és különbözőségében keresi az egyes történelmi időszakokban. Elsősorban a reneszánsz kor és felfogás megváltozását kíséri figyelemmel az újkori tudományok felfedezései, eredményei hatására, mivel ekkor került előtérbe a gép, a gépesítés fogalma, s ebből az időszakból származik az a vélemény is, hogy „mint ahogy a vad természetet, a nőket is le kell igázni, hogy alárendeltjeink legyenek”.

A szerző így a történelem folyamán követi ezt a folyamatot, melynek alapján a természettel való bánásmódot a nőkkel való bánásmódra vetítették át. Végül pedig levonja a következtetést, hogy a természet és a nő feletti uralom a patriarchális társadalom gondolkodásmódjának az egyenes következménye, az uralom és a kirekesztés logikája alapján: „ A női princípium tehát így kívül reked, a természettel együtt a testen, az érzéseken, az érzékszervi érzékelésen keresztül határozható csak meg, miközben kiszorul a magánszférába. ĺgy a férfi és a nő életterülete nem egyforma, feltételei különbözőek, és bár a világot ez a szemlélet két ellentétes pólusra osztotta, ezek korántsem egyformák. Ellenkezőleg, erős asszimetria uralkodik közöttük: a kultúra, a szellem, az ész, az aktivitás, a közösségi szféra, a férfi alárendeltjei a természet, a test, az érzések, a passzivitás, a magánszféra, a nő.

A nő és a természet közelsége az ökofeministák kutatásainak egyik központi eleme. Ez a gondolat azonban szorosan összekapcsolódik azzal a felfogással, hogy a nő más: a nő másféle tapasztalatai a testiséggel, az időbeliséggel, a szocializációval, az erkölccsel, az emberekhez és a természethez való kapcsolatának másságával együtt sokkal erősebben kellene hogy megjelenjenek, hogy mindez a másság fontos része lehessen a természettel kialakítandó új viszonyunknak.

Mindezt azonban azzal együtt kell megtennünk, hogy újrafogalmazzuk a nőiség és férfiség fogalmát, valamint a hozzájuk kapcsolódó egyéb fogalmakat, melyeket mindeddig csak ellentétpárokként tudtunk elképzelni.