A svindler listája

Juszt László Budapest. Juszt László ezúttal svindler-üldöző szerepben tűnik fel. A Színes Mai Lapban közölt cikk szerint Juszt az egyik legnépszerűtlenebb televíziós arc. A negatív közlés nem volt ínyére az újságírónak, ezért nyomozni kezdett; persze eközben nem felejtett el csapdát állítani a róla rossz hírt terjesztőknek. Juszt szerint legújabb sztorija túlmutat önmagán: arról szól, mit ér, és mennyi a hitele a magyar médiának.

Az említett lapban Juszt együtt látható egy fényképen Erős Antóniával – mintegy ellenpontként. A cikk egy állítólagos felmérésre épül, mely azt kutatja, hogy az ismertebb televíziós arcok közül ki népszerű, s ki nem. E lista szerint Jusztot a nézők legszívesebben levennék a képernyőről, de Erős Antóniát nagyon szeretik, és Frei Tamást is gyakrabban ültetnék kamera elé.

Juszt László szerint, ha készül is hasonló felmérés, azt a tévék „belső használatra” készítik, és nem kerülhetnek nyilvánosságra. Juszt megkereste a lap szerkesztőségét, ahol azt a választ kapta, hogy Freitől származnak a „felmérés” adatai. Ezt követően a lap, illetve Juszt ügyvédje megállapodtak, hogy az újság leközöl 20 sort Juszttól. A Színes Mai Lapban előzőleg közölték: nincs mód bocsánatkérésre, viszont pereskedésre sem vágynak annyira.

A sértett újságíró 20 sorban leírta, hogy bizony a KDI közvélemény-kutató cég kutatási eredményei szerint pont fordítva áll a dolog: Juszt nagyon népszerű, míg például Frei és Erős nem az. Ezt az írást a lap lehozta. Persze KDI közvélemény-kutató nem létezik, és soha nem is létezett. Közben Juszt ügyvédi letétbe helyezett egy másik írást, melynek A svindler listája címet adta.

„Lehoztak egy ekkora badarságot, ahelyett, hogy inkább bocsánatot kértek volna” – mondta a csapdamester. „Ez a kis történet akár röhejes is lehetne, de elsősorban arról szól, hogy mennyit és, és mekkora a hitele a magyar médiának, mely jelenleg erkölcsi mélyponton van. Valakinek érdeke fűződött a »félretájékoztatáshoz«; vagy a szerkesztőségnek, vagy valaki másnak.

A svindler listája című szösszenetet csütörtökön mutatta be Juszt az újságíróknak. A felvetésre, miszerint talán kicsit sarkos ebből a történetből a magyar média egészére vonatkozó általánosításokba bocsátkozni, azt válaszolta, hogy szerinte nem, mivel ő most egy gyakran látens, de egyébként mindennapos jelenségre világított rá.