A sertésállomány termelőképességének és haszonértékének növelése

A hazai állatállomány elmúlt másfél évtizedes folyamatos leépítésének köszönhetően az állattenyésztésben – talán a baromfit kivéve – az egyes állományok létszáma folyamatosan csökken. Az árverseny nyomása minden ágazatban jelentős, elég, ha csak a sertéstenyésztésben az utóbbi időszakban statisztikailag kimutatott árakat tekintjük át. A nyomás az állományok létszámának csökkenésében is érezteti a hatását. A sertéseknél például a kocák létszáma 2000-ben még meghaladta a 130 ezret, 2005-ben viszont már csak 79529 anyasertést tartottak nyilván a statisztikák. Tény viszont, hogy a hatékonysági mutatók terén bizonyos előrelépés történt. Az egy anyára jutó választott malacok évi statisztikai átlagszáma például az ezredfordulón 15,09 darab volt, öt év múlva már 16,56 db-ot mutattak a kimutatások.

A tapasztalatok és a számítások is azt mutatják, hogy az árutermelő állattartó gazdaságok számára a fennmaradás egyetlen lehetséges útja a versenyképes állományok kialakítása, amely ma már elképzelhetetlen célirányosan kidolgozott és megvalósított genetikai program nélkül – állítja Fülöp László, az ógyallai Pigservis kft. ügyvezető igazgatója. Véleménye szerint ebben a jelenlegi helyzetben életbevágóan fontos, hogy a tenyésztők minél hatékonyabban és gazdaságosabban tudják a sertéshúst kitermelni. Ehhez megfelelő termelőképességű és tulajdonságú állományokra van szükségük, lévén, hogy a vágósertéseket az ún. európai értékszabvány (EUROP) szerinti besorolás alapján értékelik, s az elvárosok szerint szükséges , hogy az állat elérje legalább az U osztálynak megfelelő legkevesebb 50% színhús arányt, vagy ami még ennél is kedvezőbb, az E osztályban megkövetelt legkevesebb 55%-ot, nem beszélve az S osztály 60%-os színhúshányadáról.

A megfelelő állomány kialakítását a termelők komplex programok beindításával érhetik el – amellyel a tenyészsüldőtől kezdve a takarmányokig mindent egy csomagban megkapnak, és csak az állatok tartásáról kell gondoskodniuk –, vagy pedig a kissé tovább tartó, de alapjában véve úgyszintén megfelelő eredményt nyújtó egyéni programot választják, s ehhez megválasztják a megfelelő fajtákat, vérvonalakat.

A termelők a Pigservisnél megtalálják a sertésállomány ki- és átalakításához szükséges szolgáltatásokat, a különböző fajtájú és vérvonalú szaporítóanyagoktól kezdve a mesterséges megtermékenyítéshez szükséges eszközökön át a szakmai tanácsadásig és továbbképzésig. Ehhez az ógyallai telepen levő 80 és az ekecsi megtermékenyítő állomáson tartott 54 tenyészkan biztosít megfelelő szaporító anyagot. Ezeken a mesterséges megtermékenyítő állomásokon nagy választékban állnak rendelkezésre kiváló teljesítményű anyai vonalú fajták (nagyfehér, lapály stb.), valamint végtermék előállítására szolgáló apai fajták, mint pl. Duroc, Hamshire, Yorksire, Pietrain és ezek keresztezéseinek hibridkombinációi. Hízékonysági és húsminőségi genetikai adottságaik megfelelnek a legmagasabb követelményeknek. Napi súlygyarapodásuk tesztációs körülmények között fajtától függően 800–900g, takarmányfogyasztásuk egy kg súlygyarapodásra számítva 2,8–2,9kg, a színhús százalékaránya az élőállatokon mérve meghaladja a 60–65 % -t.

A hatékony termelés egyik legfontosabb tényezője az állományok megfelelő szintű szaporasági mutatója. Ez ugyan megfelelő nemesítési programmal szintén befolyásolható, de az egyéb termelési mutatókhoz képest itt jóval nagyobb szerepe van a környezeti feltételeknek. Míg az állatok hízékonysági, takarmányhasznosulási és egyéb képességeit akár 50 százalékban is befolyásolni lehet az örökletes tulajdonságok átörökítésével a szaporasági mutatók öröklődési rátája csak 10–15 százalékos közvetlen hatást mutat. A fennmaradó 85 százalékot a termelőnek megfelelő feltételekkel kell befolyásolnia. Fülöp László véleménye szerint feltételezhető, hogy egy-egy anyakocától nálunk is születik annyi malac, mint a fejlettebb nyugati országokban, viszont ma még jóval kevesebbet vagyunk képesek a termelésbe állítani belőlük. Ugyanakkor ezen a területen is intenzív kutatás és fejlesztés folyik a világban. A cégvezető megemlítette, hogy egy hosszú távú projekt keretében 2006-tól újra importálják Franciaországból az olyan nagyfehér és lapály típusú tenyészállatok szaporítóanyagát, amelyeket kifejezetten a szaporasági mutatókra koncentrálva nemesítettek. Ezeknek az állatoknak egyebek mellett a csecsszáma például legkevesebb 8/8, míg a hazai követelmény csak 7/7, ami eleve feltétele a megfelelő alomszám biztonságos felnevelésének. (sz)