A nevelés terén sem jók a végletek

Sokan vetik a csemeték szemére, hogy túl nagy az önbizalmuk, hogy önző módon viselkednek. Mi lehet ennek az oka? A nevelés, vagy csak az, hogy már más a világ, amelyben felnőnek? A jó nevelés szilárd alapokon az életre készíti fel a gyerekeket. Napjainkban sokkal bátrabbak, jobban érvényesíteni tudják akaratukat.

Jó ez, vagy rossz?

Milyen felnőttekké válnak az ilyen apróságok? Kezelhetetlen, akaratos és agresszív viselkedésükkel hívják majd fel magukra a későbbiekben a figyelmet? A szakemberek egyértelműen kijelentették, hogy azoknak a gyerekeknek, akik túlzott önbizalommal rendelkeznek, felnőtt korukban feltehetően gondjaik lesznek majd az érvényesüléssel. Hogyan neveljük tehát fel az új generációt, hogy megfeleljen a kor kihívásainak?

Stredl Terézia pszichológus, a Selye János Egyetem oktatója lapunknak elmondta, a gyerek hat-nyolc éves koráig kell tisztázni a nevelési és viselkedési játékszabályokat.

Kezelhető dackorszak

„Az iskoláskorú gyerekeknél gyakran jelentkezik a dackorszak, amelyet a szülőknek mindenképpen uralniuk kell. Ki kell alakítani azokat a szabályokat, amelyek alapján a jövőben működik majd a család, és ezek a szabályok mintegy jelzőtáblaként megmutatják a csemetéknek, mit szabad, és mit nem. Mi, szülők gyakran nem tudjuk kezelni ezt a korszakot, inkább majomszeretettel ragaszkodunk gyerekünkhöz ahelyett, hogy rájönnénk, az az ő érdeke is, ha megmutatjuk neki a helyes utat. Ha ilyenkor nem élünk ezzel a lehetőséggel, lehet, a későbbiekben nem lesz rá módunk, hiszen akkor a csemeténket már nem tudjuk annyira befolyásolni, alakítani. Minél idősebb egy gyerek, annál nehezebben fogadja el szülei sokszor szigorú nevelési módszereit. Én úgy gondolom, a jó szülő elsősorban azzal mutat példát gyermekének, ahogy él, másokkal viselkedik. Sok szülő nem tud következetesen viselkedni, bántja a lelkiismeret, ha keménynek kell lenni csemetéjével. Az őszinte kapcsolat alapja az, ha ki tudunk állni az igazunkért, s ha ellenkezünk is gyermekünkkel, ha nem értünk is vele egyet valamiben, azért még a tudtára kell adnunk, hogy szeretjük” – mondja Stredl Terézia.

Liberális nevelés

A nevelés módszertanával foglalkozó szakemberek tanulmányaiból egyértelműen kiderül, hogy a mai szülők már nem anynyira liberálisak gyermekeikkel, mint a hatvanas évek Amerikájában. A hippi szülők hagyták, hogy gyermekük szabadon nevelkedjen, nem tiltottak meg neki semmit, így nem voltak korlátok és szabályok sem. Ennek a nevelési módszernek már korábban megmutatkoztak a hátrányai, a hippi szülők gyermekeiből személyiségzavaros felnőttek váltak, akik nem voltak tisztában a viselkedés és az illem szabályaival, azt hitték, nekik mindent szabad.

A megfelelő nevelési módszer kiválasztásánál figyelembe kell vennünk azt is, hogy a mai társadalom nagyon teljesítményorientált. Mindenkinek eredményeket kell felmutatnia, már kisiskolásként el kell tudni magát adni ahhoz, hogy felnőttként érvényesüljön. Annak a gyereknek, aki már ebben a rohanós világban nő fel, természetes, hogy teljesítenie kell. Ám a szülők sokat könnyíthetnek az életén, ha gyakran megdicsérik, biztatják, hogy azzal foglalkozzon, amiben örömét találja és eredményes.

Ebben a hektikus világban nagyon fontos, hogy a gyermek megtanulja, hogyan kell illendően viselkedni. Gyakori gond, hogy a gyerekek nem tudják, kinek hogyan köszönjenek. Sokszor a felnőtteket is sziával üdvözlik, ami először még viccesnek is tűnhet, de ha a későbbiekben nem magyarázzuk el csemeténknek, mit illik és mit nem, akkor problémái támadhatnak a későbbiekben a társas érintkezés során. Nagy a szülő felelőssége, és hát elsősorban ő neveli a gyermekét. Ezen kívül hatással van még rá az óvoda, az iskola, a baráti kör és az utca is, ám nem szabad hagyni, hogy döntően ezek a tényezők befolyásolják a szellemi fejlődését.

Megfelelően veszi az akadályokat

„Csak úgy nevelhetünk a kor kihívásainak könnyen megfelelő felnőttet gyermekünkből, ha példát mutatunk neki. Manapság már mindkét szülő dolgozik, az apának és anyának egyaránt meg kell felelnie a munkahelyen. Sajnos manapság nagyon gyakori az, hogy maguk a szülők is bizonytalanságban élnek, féltik a munkahelyüket, a rendszerváltás óta nem tudnak mit kezdeni az új kor problémáival. Ilyenkor az a legmegfelelőbb, ha a szülők először saját maguk gondjait igyekeznek megoldani. A gyerek mindig figyeli szülei problémamegoldó képességét, s ha az apa vagy anya megfelelően veszi az akadályokat, azzal példát mutat neki. A nevelés terén sem jók a végletek. Vannak olyan szülők, akik nagyon szigorúak gyermekükkel, s vannak olyanok is, akik túlságosan liberálisak. A megfelelő nevelési módszer a szélsőségek elkerülése, a következetesség és a szeretet. Ha a csemete kiskora óta azt látja, hogy a családban respektálják és szeretik egymást a családtagok, meghallgatják egymás gondjait és igyekeznek segíteni egymásnak, akkor a gyerek felnőttként már könnyebben veszi az akadályokat” – mondta el a Családi Kör olvasóinak Stredl Terézia pszichológus. (he)

Milyen szülőtípusok vannak?

Régebben a szülők, a nagyszülők arra törekedtek, hogy minél tovább megőrizzék a gyermekkor ártatlanságát. A mai szülők nagy része kiteszi a gyermekét a felnőtteket érő hatásoknak. Vajon hová vezethet, ha a védelem korszakát a családi gondok feszítik már kicsi gyermekkortól?

1. Az egyeduralkodó szülő, aki elnyomja a gyermeke kezdeményezését, a döntés jogát önmagának tartja fönn. Sok esetben értékeli, minősíti és bírálja gyermeke teljesítményét.

2. A tekintélyelvű szülő, aki meghallgatja a gyermeke véleményét, de végül is ráerőlteti a saját döntését. A megértő és elfogadó szeretet hiányát szinte állandó jelleggel tapasztalja a gyermek.

3. A demokratikus szülő, aki meghallgatja gyermekét, meg is beszéli a lehetséges megoldásokat, de a végső szó az övé marad. Nehezíti a gyermek tapasztalatszerzését, fejlődését biztosító önálló kreatív döntésének meghozatalát.

4. Az egyenlőségre törekvő szülő, aki nemcsak megbeszéli gyermekével a lehetséges megoldásokat, hanem a döntésben is egyenrangú társnak tekinti. Nem minősít, és nem bírál.

5. A liberális szülő, aki megbeszéli gyermekével a lehetséges teendőket, és az ésszerű megoldásokat szorgalmazza, de előnybe helyezi gyermeke véleményét, döntését. A szeretetnek azt a legcsodálatosabb formáját alkalmazza, mely elfogadja a gyermek önálló akaratából bekövetkezett eseményeket. Mellette áll, támogatja, erősíti.

6. Az engedékeny szülő, aki hagyja, hogy a döntéseket egyedül hozza meg a gyermeke, de az esetleges rossz döntések következményeivel sem foglalkozik igazán.

7. Az elhanyagoló szülő, aki nem avatkozik bele gyermeke életébe, mindent ráhagy, de ezzel a felelősséget is elhárítja magától. A szeretete is kiszámíthatatlan. (hn)

A sikeres nevelésért

1. Szabja meg a határokat!

Meg kell határoznia azokat a szabályokat (viselkedés, csúnya beszéd, lefekvés ideje), amelyeket a gyereknek nem szabad túllépnie.

2. Legyen következetes!

Ha valamit ma megtilt, holnap se engedje meg, mert ezzel nem mutat jó példát csemetéjének. Az ígéreteit mindig tartsa be!

3. Vezessen be családi rituálékat!

Vasárnapi ebéd családi körben, közös olvasás lefekvés előtt, családi sport – mindez erősíti az együvé tartozást és a biztonságérzetet.

4. Jutalmazzon megfontoltan!

Ha a házimunka elvégzését vagy a jó jegyet pénzzel vagy ajándékkal jutalmazza, ügyeljen arra, hogy következetesen tegye.

5. A kötelességek szükségesek

Adjunk a gyerekeknek mindig feladatokat, takarítsunk vagy kertészkedjünk együtt, ez összehoz bennünket. A jól elvégzett munka után mindig dicsérjük meg a gyereket.

6. A jó példa meghatározó

Mindig viselkedjünk illendően a gyermek előtt, s ha véletlenül kiborulnánk előtte, mindig magyarázzuk meg neki, mi az oka a gondterheltségünknek.

7. Büntetés, de milyen?

Amint már azt jeleztük, jó, ha következetesek vagyunk, a büntetés semmiképpen ne legyen testi fenyítés, inkább tiltsuk el a tévénézéstől vagy a számítógépezéstől. Ne büntessünk ok nélkül!

8. Szenteljen időt gyermekének!

Mindennap találjon időt arra, hogy beszélgessen gyermekével. Alakítson ki vele bizalmas viszonyt, vezesse rá arra, hogy gondjaival önhöz forduljon először, mert ön az, aki segít neki. (mfd, he)