A magyaros ételek rabja

Sajnos és hála istennek nagyon szeretek enni: akár rossz kedvem van, akár jó. A társulattal állandóan úton vagyunk, ezért gyakran étkezem étteremben. Sokféle konyhát kipróbáltam már, a görögtől a japánig, de hozzám igazán a hagyományos magyar ételek állnak közel; nagy öröm, ha havonta egyszer az édesanyám főztjéből ehetek. A gyermekkoromból megmaradt ízélmények mélyen bennem élnek, mindig szívesen térek viszsza hozzájuk. Szerencsém van, mert a feleségem is nagyon jól főz, elsősorban magyaros ételeket, de nagyon szeretem az általa elkészített kínai, arab, görög, olasz specialitásokat. Isteni például a lasagnája, hús nélkül, csak zöldségekkel, ahogy a canellonija is kiváló – ezt szintén hús nélkül készíti, paradicsomszósszal és juhtúróval. A japán konyhából a szusit szeretem különösen, ha Budapesten járok, előételként jó néhányat elfogyasztok.

Jómagam szívesen készítek brassói aprópecsenyét, amelynek receptjét a Jókai Színház büfésétől, Icukától tanultam. Az enyém nem eredeti, mert nem disznóhúsból készítem, hanem pulyka- vagy csirkemellből – ám a családom így is nagyon szereti. (ak)

Brassói aprópecsenye Tamás módra

A csirkemellet apró kockákra, a burgonyát hasábokra vágom. A húst kevés olajban kisütöm a burgonyával, majd lecsepegtetem. Egy külön fazékba paprikát, sót és fokhagymát teszek. Ezzel összekeverem a már megpirult burgonyát és a húst. Mivel a fokhagymát nem érte zsiradék és hő, így az megtartja intenzív ízét. Egyszerű és nagyon finom étel.