A macskáknak van személyiségükA szerző felvételeiHárom cicával élek együtt már egy ideje, ezért felelősségteljesen kijelenthetem, hogy a macskáknak van személyiségük, intelligenciaszintjük különbözik, vannak érzelmeik és különcségeik.
SMOKEY
A rangidős Smokeyval kezdem. Ő egy szürke cica, tizenhat éves, apjára hasonlít, aki sziámi volt, a mamája nem. Már nem nagyon szokott játszadozni, és nem veszi jó néven, ha a család benjáminja játékcsatározásba kezd vele. A másik kandúrral együtt ő is megijed a kapucsengő hangjától, és nagy veszély esetén bebújik az ágy aljába, ahol testvéreivel együtt lyukat eszközölt a kárpitba. Ettől eltekintve nagyon barátságos macska, már-már elviselhetetlen módon szereti az ember jelenlétét. Ha ugyanis Smokey elhatározza, hogy valakinek az ölébe ül, akkor addig próbálkozik szó szerint minden oldalról, amíg nem sikerül neki. Ha esetleg két vagy annál több öl kínálkozik lehetőségül, nagy gondban van, és mielőtt végleges döntést hozna, kipróbálja mindet szépen sorban.
Smokey sajnos nem csak gyönyörűen fénylő szőrét és kecses tartását örökölte apjától, hanem kiabálási szokását is. Arra nem sikerült rájönnöm, miért kiabál, viszont az inger egészen különböző időpontokban jelentkezik nála, néha hajnali négykor, néha délután, és bizony előfordult, hogy hivatalos telefonbeszélgetés közben a másik fél megjegyezte, ha nem ismerne idősebb macskát, mely hasonlóképpen hangoskodik, megfordulna a fejében, hogy egy gyermeket kínzok éppen. Próbáltam már szibériai száműzetéssel is fenyegetni a melegszerető Smokeyt, ha nem szünteti be a visítást este tíz és reggel hat között, de nem jártam sikerrel. Részemről ugyancsak fenyegetőzésre adott okot Smokey ama szokása, hogy amikor ő úgy dönt, reggel a fejemen mászkálva ébreszt. Képes szó szerint ráülni az ember arcára, vagy addig járkálni a fej körül, a hajra lépkedve, amíg már a sok hessegetéstől teljesen felébredek. Ilyenkor nem szeretjük Smokey cicát.
Valószínűleg korából kifolyólag rosszalkodik a pajzsmirigye, ezért ideális esetben reggel és este fél tablettát kellene bevennie. Ez viszont rendkívüli módon ellenére van, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy a fél tabletta ne kerüljön a gyomrába. Már a gyógyszeresüveg kinyitása hallatán megpróbál felosonni az emeletre. Miután ez nem sikerül neki, lefogom az első mancsait, a fejét rögzítem a könyökömmel a testemhez, megpróbálom kinyitni a száját, és a lehető leggyorsabban bedobni a tablettát nagyon mélyre, majd becsukni. Utána a „macska-egér” játék következik, amikor Smokey megpróbál meggyőzni arról, hogy ő bizony már rég lenyelte az orvosságot, én viszont nem hiszek neki, ezért még mindig simogatva, magam mellett tartom. Egy idő után persze kénytelen vagyok elengedni, de figyelem, nem köpi-e ki valahol útközben. Találtam már Smokey-féle fél tablettákat az ő saját bundáján, a fürdőszobában, a földön, a lépcsőkön és alattuk, az ágyban stb. Az ételbe rejtés trükkjét is bevetettem néhányszor az elején, de Smokey mindig megette a finomságot, és a tablettát otthagyta.
Minden macskának megvan a maga mániája és kedvenc „emberi étele” is. Smokeynak is sok minden ízlik. A sült húson és a felvágotton nem lepődtem meg. Viszont amikor megitta a kukoricakonzerv levét, és lenyalta egy pillanat alatt a margarint a kenyeremről, igazán megütköztem. Ezeken kívül szereti a süteményeket, a kenyérféléket, a kukoricakenyeret például úgy kell megvédenem követelődző támadása ellen.
Smokey mániája a víz. Órákig ül az ablakpárkányon, ha esik az eső, és néz kifelé. Mindig és mindenkit elkísér a fürdőszobába, ahol arra vár, hogy a csapot vagy más nedves helyeket nyalogathasson. Van egy flegma vonása is, hiszen a hangok nem nagyon zavarják, a porszívót észre sem veszi, az sem zavarta, amikor kipróbáltam, segítene-e, ha a szőrhullás megelőzéseképpen kiporszívóznám a bundáját. A technika nem vált be, úgyhogy nem porszívózgatom őt már. Ezzel talán összefügg az, hogy Smokey nyugodt helyzetben rendkívül kecses, már-már arisztokratikus, és néha, amikor a fotelben ül, annak támlájára támaszkodva, egy idősödő professzorra emlékeztet.
MAX
Hárman az ágyban Max, a hatéves vörös színű kandúr annak az embertípusnak a leképezése, aki a kisebbet bántja ugyan, de ő maga mindentől fél. Max elbújik, ha egy műanyag reklámtáskával manipulálok, ha meglátja a porszívót, ha idegen jön be a lakásba, vagy ha bármi zajos történik odakint. Ennek ellenére támadja a két másik cicát, és valahogy nem érti, amikor azok egyértelműen tudtára adják, hogy ez nem tetszik nekik. Ezen kívül az emberekkel az a baja, hogy néha tüsszentenek, köhögnek és szipognak. Ilyenkor nyávogással adja tudtunkra nemtetszését. Egyébként tartózkodó, nem ül senkinek az ölébe, és ritkán vágyik társaságra. Néha viszont kimondottan azért jön oda az emberhez, hogy megsimogassák.
Frusztrációját Max az ételbe próbálja temetni, aminek eredményeképpen mára már olyan nagy, mint egy anyahajó. Amikor leül valahova, már-már azokra a nagy, műanyagba csomagolt pulykákra emlékeztet, amelyeket a szupermarketokban lehet kapni, főleg hálaadás előtt. Nagy hasa himbálódzik, ahogy menetel föl s alá.
Max ételmániája a három cica közül a legfurcsább. Egyrészt mindent szeret, ami papírból van. Nincs biztonságban előtte semmi, megkarmolássza és megeszi az újságot, a papírlapokat, a leveleket, a borítékokat, a papír zsebkendőt, kedvence mégis az impregnált papír, például olyan, amit a tisztasági betétről használat előtt letépünk. Ha valamit kiszemelt magának, azt csak súlyos sérülések árán lehet visszaszerezni tőle. Ilyenkor csak a figyelemelterelő stratégia segít. Max másik furcsa kedvence a domesztoszhoz hasonló fertőtlenítő tisztítószer. Amikor ilyennel van tisztítva a padló vagy a fürdőszoba csempéje, Max addig nyalogatja, amíg extázisba nem esik, és nem kezd el vonaglani tőle. Az extázis bár pár percig tart, a szer használatát igencsak korlátozzuk.
Maxot több módon lehet mozgásba lendíteni. Egyrészt szeret madzagokkal játszani, a labdát is szívesen kergeti. Mégis a legviccesebb, amikor megnyávogja a fényes foltokat a padlón és a falakon, és még meg is próbálja megfogni őket. Ennek ellentéte az, amikor bebújik az ágytakaró alá és ott alszik. A kanapé huzata mögé is be szokta préselni magát, ami a méretét tekintve nem könnyű, és ott is szundikál. Max minden bogárfélét és legyet megfog és el is fogyasztja. Lolával együtt farkasszemet szoktak nézni az ablakon keresztül az éppen a tűzlépcsőn járó mókussal. A mókus valószínűleg felmérte már a helyzetet, mert kifejezetten provokálja a macskákat, nézeget és néha még el is alszik a korláton. A macskák persze megmerevedve, ugrásra készen figyelik, ilyenkor olyanok, mint a kis tigrisek. Max jelenlétét nem csak a bútorkárpit sínyli meg, hanem a virágok is. Szereti megrágcsálni, és mancsával ütögetni a leveleket.
LOLA
Lola a legfiatalabb, ő az egyetlen nő a csapatban. Sziámi, nagy kék szeme van, a bundája fehér, fekete foltokkal a pofiján, a lábain és a farkán. Igazi amazontermészet, nem fél semmitől és senkitől, rendszeresen kiszökik az ajtón, amikor hazajövök, néha tíz percig is kergetem a folyosón. Igaz, hároméves is elmúlt már, mégis rendkívül játékos. Minden madzagszerű dologgal eljátszik, ha más nincs, a cipőfűző is megteszi. Lola egyik mániája, hogy minden kis és zárt helyre szeret bebújni. Bemászik a szekrényekbe, a fiókba, dobozokba, táskákba és kedvenc helye a szárító, mert az ráadásul meleg is. Amikor hallja, hogy nyitom a mosógép feletti szárítót, azonnal ott terem és felugrik, be a szárítóba, ahol órákig is ellustálkodna hangosan dorombolva. Melegszeretetét jelzi az is, hogy télen a paplan alatt alszik. Amikor az ember elhelyezkedett az ágyban este, ő megkeresi azt a kis rést, ahol be tud bújni, és lábnál tölti az éjszakát. Néha arra riadok álmomból, hogy nem tudok megfordulni az ágyban, mert mindenhol van egy macska. Lola a paplan alatt, Smokey és Max a paplanon.
Lola kedvenc „emberi étele” a müzli. Reggelente odaül mellém, és követeli a részét. Ezen kívül ő is szereti a kukoricakonzerv levét, a rántottát, a krumplipürét és minden húsfélét.
Lola nemcsak a legbátrabb, hanem a legokosabb is a kis csapatból. Ki tudja nyitni a szekrényajtókat, és ha bezárom a fürdőszobába, hogy például ne szökjön ki a folyosóra, ő rááll a mosdóra, onnan az első lábaival ránehezedik a kilincsre, és már kint is van. A porszívóval csak fokozatosan tudott megbarátkozni. Először elbújt az ágy alá a két fiúval együtt, kíváncsisága viszont nem hagyta békén, és mára már csak pár lépésnyi távolságból figyeli a porszívózás menetét.
Egészen gyermekszerű Lola cica, amikor minden lépésemet követi a lakásban és nyávog, amivel azt követeli, hogy vegyem fel. Számítógépezés közben is az ölemben szeret ülni, de úgy, hogy lássa, amit az ujjaimmal csinálok. Hihetetlen módon tud hízelegni és hozzábújni az emberhez, kényelmesen elhelyezkedik a karomon és dorombol. Főzés közben néha a nyakam köré tekeredik, és onnan figyeli a történteket. Nagyon emberszerető, örül a vendégeknek. Szereti a papucsokat ellenségnek (vagy egérnek?) nézni, és esti tévénézés közben nagy támadásokat indít a padlón a papucsok és a lábak ellen. A labdával úgy szeret játszani, mint a kiskutyák. Az eldobott labdát egy idő után visszahozza, és várja, mikor dobjuk el újra. Néha pedig „láthatatlan” macskákkal kergetődzik. Olyankor felpuffad a bundája, rohangál a lakásban, mint a szélvész, és néha ugrándozik is, mint egy kiskecske. Kedvessége és szeretete viszont nem megvásárolható, nem lehet őt akármikor simogatni, csak ha ő is akarja.
MIVEL JÁR A MACSKATARTÁS?
A macskatartással persze nemcsak a bűbáj és szórakozás jár, hanem rengeteg munka is. Hetente többször hányásokat kell a padlóról eltakarítani (ezért nincs is szőnyeg), a szőröket főleg nyáron naponta kell kiporszívózni, háromnaponként almot kell cserélni, s minden reggel és este etetni kell őket. Reggel friss szárazételt és vizet kapnak, ami kitart egész napra, este pedig egy konzerven osztoznak meg hárman. A macskaételek választéka rendkívül széles, külön van kismacskák és szenior, azaz idős cicák részére készült szárazétel és konzerv is. Még a legegyszerűbb boltban is van legalább háromfajta eledel és alom is. Mint afféle entellektüel háztartásban, nálunk a macskaalom is újrahasznosított újságpapírból van. Többek között erre is jó a tegnapi lap!
Kéthetente le kell vágni a karmokat, hiszen még így is rengeteg helyen kárt tesznek a bútorokban a körömélesítéssel, ami egy ösztön követése, és nem igazán lehet a macskákat leszoktatni erről. A karmok sebészi eltávolítása annyira fájdalmas, hogy igazi macskabarátoknál nem jön számításba, az ötletes segédeszközök (ragacsos fólia a bútoron, spray stb.) viszont nem hatnak. Az egyik legjobb megelőző módszer egy jól karmolászható anyaggal bevont emeletes házikó. Ide szeretnek felmászni, és szundikálás vagy szemlélődés céljából bebújni a macs-kuszok.
A macskaorvosok is vígan megélnek New Yorkban. Ha a macskagazdinak van elég pénze, tulajdonképpen miden olyasmi a rendelkezésére áll, amit a mai orvostudomány az emberek gyógyítására tud fordítani. Műtenek, rákos macskák esetén több terápiát alkalmaznak, gyógyszereket írnak elő, és macskakórházakat üzemeltetnek. Még macska-egészségbiztosítást is lehet vásárolni.
A szerző New York-i munkatársunk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.