A legvédtelenebbek szenvednek a legtöbbet

A fizikai bántalmazás a legismertebb és leggyakoribb visszaélés a gyermekkel szemben. Nagyon sok formája van, az „egyszerű” pofonoktól a különböző eszközökkel végzett verésig – a szülők fantáziája hátborzongatóan dús ebben a tekintetben. Sajnos hallottunk már büntetésből villanyrezsóra ültetett kislányról, cigarettacsikkel égetett gyerekről, eltört karú csecsemőről.

Az óvodában és az iskolában rendszeresen kék foltokkal, véraláfutásokkal megjelenő gyermek szülei általában azzal védekeznek, hogy a kicsi állandóan elesik, legurul a lépcsőn, vagy felborul a biciklivel. Bántalmazásra utal, ha a sérülések helye és jellege nem magyarázható a szülő által elmondott okokkal. Ha egy csecsemő beszorul a járóka rácsai közé, önmagától nem törheti el a lábát vagy karját, mert a fájdalom miatt nem erőlteti végtagjai kiszabadítását, sírással kér segítséget. Ezekben az esetekben feltétlenül orvos véleményét kell kérni.

A rendszeresen vert gyerek minden testi érintéstől fél, ha egy felnőtt közeledik felé, védekezően a feje fölé emeli a karját. Életkorát meghazudtolóan együttműködő, készséges, nehogy ismét bántsák. Nagyon jellemző, hogy a bántalmazás után a szülő nem, vagy csak késve viszi orvoshoz a gyermeket. Hátborzongató példa, hogy a patkány által megcsonkított csecsemőt szenvedései ellenére csak egy nap elteltével vitték a kórházba. A tettlegességet ugyan nem a szülők követték el, de a segítség elmulasztása ugyanúgy kimerítette a bántalmazás fogalmát, amit az ügyben eljáró gyámügyi szakemberek sajnálatos módon nem vettek figyelembe.

Mélyen elgondolkodtató, hogy a csecsemők fizikai bántalmazása az összes eset egyharmada. Vagyis arányaiban a legvédtelenebb csöp-pségek szenvedik el a legtöbb tettlegességet. Jogos a kérdés, hogyan lehet képes erre egy szülő?

Az elhanyagolás is visszaélést jelent a gyermekekkel szemben. Nagyon sok éhező gyerek van a világon, különösen a szegény afrikai országokban. Az alultápláltság, fehérjehiány ott népbetegség, egyszerűen nincs mit enniük. A jóléti társadalmak hatalmas termékbősége mellett éhező gyerekek azonban nem a természeti szélsőségeknek, hanem saját szüleiknek vannak kiszolgáltatva. Nem kapnak enni, vagy nem azt kapják, amire szükségük lenne. Ha minden szülő a szakemberek tanácsai szerint táplálná csecsemőjét, kevesebb beteg gyerek lenne. Az éheztetés vagy a minőségében silány táplálás nem csupán a testi fejlődés lemaradását eredményezi. A szellemi fejlődéshez is szükség van bizonyos alapvető tápanyagokra, sőt a tápláltság a lelki fejlődésre is kihat. Tény, hogy az éhezés agresszióhoz vezet. Gondoljunk csak saját magunk, főnökünk, vagy barátaink fogyókúrájára, amikor idegesek, ingerültek, és munkájuk minősége sem a megszokott.

A beteg gyerek egészségügyi ellátásának elhanyagolása is gyakoribb, mint gondolnánk. Sajnos az óvodában, iskolában gyakran találkozhatunk olyan gyerekekkel, akik állandóan köhögnek, betegek, de orvoshoz nem viszik őket. A jól táplált, drága játékokkal elhalmozott, de biztatást, odafigyelést és szeretetet nélkülöző gyereknek a lelke elhanyagolt, ami jelentős nyomot hagy személyiségén. Az üres házba bezárt, magára hagyott gyerek fél, nem érzi magát biztonságban. Vagyis az elhanyagolás során a gyermek olyan szenvedéseket kénytelen elviselni, amelyek megfelelő szülői gondoskodással elkerülhetőek lennének. Az elhanyagolás és a bántalmazás határa nehezen húzható meg. Következményeiket tekintve egy kategóriába sorolhatóak. (ká)