A kukorica veszélyes kártevője

Nálunk a kilencvenes években először a Komáromi járásban észlelték, azóta már a keleti és a középső országrészekben is komoly gondokat okoz főleg a monokultúrás termőterületeken.

Az amerikai kukoricabogárnak a lárvája és a kifejlett imágója is károsít. Az imágó a kukoricatáblára a légáramlattal, repülve települ be. Ha az állományban a generatív részek még nem fejlődtek ki, a levelek hámozgatásával táplálkozik, később a bibeszálak folyamatos visszarágásával termékenyülési zavarokat okoz. Árukukoricában növényenként 2-3 imágó, a vetőmag előállításában már 1 imágó/növény gazdasági szintű kártételt válthat ki. Az imágók (először a hím majd a nőstény egyedek) megjelenése az időjárástól függően már június közepétől megkezdődhet, a tömeges tojásrakás általában július közepétől augusztus végéig tart. Egy nőstény 500-1000 tojást rak le a kukoricatábla talajába. Áttelelés után a tojásokból a lárvakelés május második felétől június közepéig tart. A lárvák a kukorica gyökerén, azokat hámozgatva, belerágva táplálkoznak, súlyosabb kártétel esetén a növények kidőlését is okozhatják (8 lárva/tő már komoly gazdasági károkat jelent).

A kukoricabogár egygazdás kártevőként ismert, és bár vannak adatok arról, hogy a lárvák a szója gyökerén vagy az imágók a napraforgó virágporával is táplálkoznak, alapvetően a kukorica a fő tápnövényük.

A kukoricabogár elleni védekezés csak komplex módon, több lehetőség együttes alkalmazásával végezhető eredményesen. Ennek legfontosabb eleme, egyben a legköltségkímélőbb megoldása a rendszeres vetésváltás. Monokultúrában már 0,5-1 db imágó/növény jelenléte az állományban már gazdasági kártétellel járhat a következő esztendőben. Magyarországon, akárcsak nálunk, rendelet tiltja a lárvával fertőzött területeken a következő évi kukoricatermesztést.

A kukoricabogár lárvái leghatékonyabban a vetéssel egymenetben kijuttatott talajfertőtlenítő szerekkkel (teflurin, terbufosz, karbofurán, karboszulfát, klórpirifosz) gyéríthetők. Kikelt állományban, kisebb területen hatékony lehet a sorközkultiválással együtt a tőhöz adagolt talajfertőtlenítő szer. Kevésbé fertőzött területeken, ahol a lárvakártétel még nem fordult elő, rovarölőszeres vetőmagcsávázás is eredményes lehet a megelőzésben.

A kifejlett imágók kártétele ellen, állománykezelésként piretroid, szerves foszforsav észter, vagy más hatóanyagcsoportba tartozó rovarölő szerekekkle védekezhetünk, amelyet légi úton, vagy hidas traktorral juttatunk ki az állományba. A kukoricabogár elleni védekezés említett elemeit együtesen alkalmazva sem biztosítanak teljes fokú védettséget a kártevők ellen, azonban okszerű alkalmazásukkal a kártétel a gazdasági kár szintje alá szorítható.

(Technológiai zsebkönyv a kukoricatermesztőknek)