A komiszok

Most még a naivak gyanakvásával figyelt. Amint nagy és kerek, zöldesbarna szemét a szüleire vetette. Hosszasan, kitartóan figyelte őket.

Először az apját. Azzal az aprólékossággal, ahogy a nagyvilág értékeit s rendjét vizsgáztatja az ember. Nyilván fel sem ötlött benne, hogy ez az aprólékos figyelés mélységesen mély tőről fakad. S ami most csupán gyermeki igényét fedi fel: esztendők múltával tapasztalatnak nevezik.

Most csak azt akarta látni, hogy vajon azok a böhöm nagy emberek, akik egy embernyommal előtte járnak, és szülőknek nevezik őket, igazából következetesek-e. Igazából példamutatók-e? Vagy csupán átmeneti lények az életében, akiktől esztendők múlva megszabadul, s utána legfeljebb az emlékeiben szerepelnek? ĺgy kukucskált utánuk. Kísérte őket titkon. S amint az esztendei múltak, egyre inkább menedékre lelt bennük.

A két felnőtt pedig, ha időnként bosszantotta is őt, nem hagyott a lelkében nyomot. Máskor meg szinte áldásnak érezte azt a gondosságot, ahogy törődtek vele. Igazán jó szülei vannak, gondolta.

Talán ezért is akart az elvárásaiknak megfelelni.

Talán ezért is örült, ha az iskolából megtérve egy-egy jelesre írt dolgozatát megmutathatta.

Aztán elmúlt néhány év. S a pedagógusa mind elégedetlenebbé vált, és osztotta-osztotta a sötétes áldásait. Mígnem már a szülőket is behívatta.

– Megváltozott! – mondta nekik. – Nem értem. Tavaly oly következetes volt. Oly szófogadó. Oly aranyos... most meg...

A szülő ettől kezdve naponta feleltette őt. A gyerek pedig pontosan olyan alapossággal válaszolt, mint korábban. A pedagógus pedig néhány hét elteltével ismételten behívatta a szülőket.

– Nem, nem! – mondta. – Sehogy sem érti. Ez a gyerek már nem a régi.

A szülők sóhajtoztak. A gyereket faggatták. Eltartott kis ideig, amíg használható ötletük támadt.

– Szép kilátás... – mondta az asszony.

– Szép... – válaszolt a férfi.

A szülő pedig, ki egykor rangos irodalmi lapokban publikált, és egy nemzetközi pályázatot is megnyert, komisz dolgot cselekedett.

Titokban megírta a fogalmazást. Mondván: – Lássuk azt a bizonyos medvét!

A gyerek pedig... Gyanakodva lépte át az iskola küszöbét. Vajon... A pedagógus észre veszi-e a huncut átverést. És ha igen, milyen következménye lehet...

Miután a katedránál ülő kijavította a fogalmazásokat, s az irka visszakerült tulajdonosához, az félve nyitotta ki, s az igazából jó szülők gyereke az alábbi megjegyzést olvasta:

– ĺrj következetesebben! Felszínes, hanyag munka!!!