A kolibrik logisztikája

A skóciai Edinburgh Egyetem kutatója, Susan Healy meglepő beszámolót tett közzé az egyetem madárházában élő kolibrik élelem-beszerzési logisztikájáról. Megfigyelte, hogy a nagyon szép, hosszú csőrű és helyben lebegésre is képes apró madárkák gondos beszerzési, szállítási logisztika szerint szívják ki a nektárt a nagykelyhű virágokból.

Az agyukban tárolt memória szerint egy-egy virágot csak azután keresnek fel újra, ha előbb másik hetet már megszabadítottak a nedűtől. Ebben a menetrendszerű élelembeszerzésben nem befolyásolja őket a napszak, a különböző fényerősség, de az sem, ha a virágkelyhek a szélben olykor változtatják az elhelyezkedésüket.

Megfigyelése során Healey rájött a magyarázatra: hét beszerző nedűszippantás alatt az első virágkehelyben ismét felgyülemlik annyi nektár, amiért már érdemes odarepülni. A speciális menetrend betartásában az sem zavarta a kolibriket, ha a virágokat tartalmazó nagy ládákat a zárt rendszerű madárházakban éjszaka átrámolták. Tehát nem egy-egy megismert helyszínhez ragaszkodtak, hanem új környezetben is hetes-nyolcas sorrendben szervezték meg a gyűjtési körrepülésüket. A kutatónő feltételezte, hogy csak a kényelmes, biztonságos rezervátumban élő madaraknál alakult ki ez a logikus beszerzési rendszer. Ám elképzelésére rácáfolt a természet. Átutazott ugyanis a kanadai Sziklás-hegységben létesített kolibri rezervátumba, ahol szabadon élnek a kis madarak, s ott is hét oda-vissza repülés után, tehát a nyolcadik alkalommal tértek vissza az első virághoz. Ráadásként az is kiderült, hogy nemcsak a virágok sorrendjét, hanem a kelyhek újratöltődésének az idejét is pontosan meg tudják jegyezni, mert a repkedés ritmusával alkalmazkodtak hozzá.