A jövő az androidoké

Tim Bretl a stanfordi egyetemen robotikával foglalkozik. Szabadidejében a szabad falmászásnak hódol. A két szenvedély találkozásából született meg Lemur, amely az amerikai űrkutatási hivatal közreműködésével készült és olyan ügyesen mászik a falon, mint Bretl. De csak akkor, ha megkapja azoknak a pontoknak a térképét, ahol lábának meg kell kapaszkodnia.

„A jövőben – mondta feltalálója a Corriere della Serának – az útvonal előzetes ismerete nélkül is képesnek kell lennie arra, hogy egy barlangban induljon felfedező útra, vagy segítsen egy mentőakcióban.“

Jelenleg még nem léteznek teljesen önálló robotok. Instrukcióra van szükségük, amelyeket vagy előzetesen kapnak meg, vagy művelet közben távvezérléssel. Ilyen például Romeo, a genovai CNR-Robotlab robotja, amely már mind az Északi-, mind a Déli-sarkon végzett kutatást. Ahhoz, hogy a robot önállóan működjön, olyan informatikai programokat és érzékelő rendszereket kell kitalálni, amelyekkel a gép „megérti“, hogy milyen környezetben dolgozik és ki tudja alakítani a megfelelő stratégiát munkája elvégzéséhez.

Házi robotok kifejlesztésében egyébként Japán áll az élen. Európában és az Egyesült Államokban humanoid robotokat készítenek, mert úgy gondolják, hogy egy android könnyebben tud mozogni olyan környezetben, amely az emberhez van szabva. Bár még nem tudják ellátni az időseket, a mozgáskorlátozottakat, a prototípusok tanúskodnak arról, hogy magas színvonalat értek el a mozgás és az emberi nyelv megértésében. A Honda Aszimója múzeumokban tárlatot vezet, a Mitsubishi Vakamarúja 10 ezer szót képes felismerni, a Sony Kirijója pedig Beethoven V. szimfóniáját vezényelte egy zenekarnak. (mti)