A jóakaratú, szelíd emberek ünnepe

Eredetileg a karácsony is pogány ünnep volt – az év leghosszabb, legsötétebb éjszakáján a Télisten szellemei ólálkodtak és próbálták megakadályozni a Napisten megszületését. Ám hiába volt minden ármánykodásuk, ettől a naptól kezdve rövidülni kezdtek az éjszakák, ezért ünnepelték, tánccal, lakomával, mindenféle vigalommal a régi pogányok december 25-én a fény születését. Gyula pápa azonban őket is meg akarta nyerni a keresztény vallásnak, így nemes egyszerűséggel egybekapcsolta a Fény és a Megváltó megszületésének napját egy nagy közös, mindenki számára elfogadható ünnepet alkotva belőlük. Ez az oka annak, hogy a karácsonyi szokásokban ma is keresztény és pogány elemek keverednek – az ima és az áhítat mellett így a jóslások és hiedelmek is jól megférnek.

A kis Jézus búcsúja Bécsben

Az osztrák Alpokban megbúvó hegyi falucskákban ma is különös misztériumjátékok jegyében telik az advent. A mittendorfi Mikolót, vagyis Mikulást hatalmas szalmaemberek kísérik, akik ostorcsapásokkal igyekeznek elűzni a Télközép szellemeit, a menetet mindenféle krampuszok, pörölyökkel csattogó kovács ördögök kísérik, és végül a Télapó tutajon érkezik. A vidék egykor a faúsztatásról és érckitermelésről volt híres – innen a különös figurák és a még különösebb közlekedési eszköz magyarázata. A legtöbb osztrák városban karácsonyi vásárt is tartanak, a leghíresebb a „Kis Jézus búcsúja”, vagyis a bécsi vásár, ahol a városháza körüli varázslatos parkban rengetek játék, színes program, jégpálya és kisvasút várja a gyerekeket.

A lengyel népi hagyományok többsége a karácsonyesti vacsorához kötődik. Ilyenkor, miután ettek az ostyából, a haragosok kibékülnek egymással, és mindenki tesz egy fogadalmat. A betlehemi jászolra és a szállást kereső Szent Családra emlékezve az asztalon a teríték közé szalmát is raknak, és mindig hagynak egy helyet a váratlanul betérő vendégnek. Az ünnep csúcspontja a Szenteste, amikor angyalnak, ördögnek és királynak öltözött gyerekek lepik el az utcákat, és házról házra járva karácsonyi dalokat énekelnek. Krakkóban minden évben jászolépítő versenyt is rendeznek.

Puding és fagyöngy Albionban

A briteknél a karácsony összekeveredik a Mikulással – a Télapó Szenteste érkezik a kéményen át, és az ajándékait a kandalló peremére aggatott zoknikba rakja. Az angliai gyerekek ugyanis úgy tudják, hogy miközben a Télapó mászott le a kéményen, hogy meglepje őket, megcsúszott és a zsebéből az oda száradni kiaggatott zoknikba potyogtak az aranytallérok. A hagyomány szerint az asztal fölé akasztott fagyöngykoszorú alatt a férfinép büntetlenül csókolgathatja az asszonyokat, és akik így cselekszenek, azok egy év múlva is együtt ünnepelik a karácsonyt.

Az olaszok vidékenként különbözőképpen ünnepelnek, van ahol a Babbo Natale, máshol Szent Luca, megint máshol a kis Jézus hordja a gyerekeknek az ajándékokat. Az éjféli mise felér egy családi felvonulással, és utána még egymáshoz is ellátogatnak az olaszok, hogy hajnalig együtt ünnepeljenek. Január 6-án újra ajándékot kapnak a bambinik, ezt Befana, a jóságos boszorkány hozza nekik, aki seprűnyélen érkezik.

A németek ördögre lőnek

Németországból ered az apró meglepetéseket rejtő adventi kalendáriumok és az adventi koszorú hagyománya. Borbála napon a németek a vázákba aranyesőágat tesznek, hogy a gazdagságot jelképezve karácsonyra kihajtson. Miután az étel is elfogyott, az ajándékokat is kibontották, a családfők kimennek az udvarra ördögöt lőni. A lefűrészelt csövű mordályokkal hatalmasakat durrogtatnak a férfiak, hogy a jászoltól elűzzék az ördögöt – ezt a csendes éjt némileg zavaró szokást már 1377-ben megpróbálták betiltani, de azóta sem sikerült. A német gyerekek január 6-án járják háromkirályoknak öltözve az utcákat, és minden ajtóra felírják Gáspár, Menyhárt és Boldizsár nevének kezdőbetűit.

A szomszédos Svájc legnagyobb városában, Zürichben karácsonykor mesevillamos fokozza az ünnepi hangulatot – a kidíszített, csengő-bongó szerelvény körbeviszi a gyermekeket a fényárban úszó utcákon, a kicsik pedig karácsonyi dalokat énekelnek.

A franciák számára a karácsony is elsősorban az ínyenc fogásokról és a finom italokról szól. Az ország déli részén a halászok halakkal teli kosarakkal érkeznek az éjféli misére – ezeket az oltár elé helyezik a kis Jézus iránti tiszteletük jeléül. Az evés mellett az ajándékozásról sem feledkeznek meg a franciák, a csomagokat december 25-én reggel bontják ki. A belgák karácsonya leginkább a mi Mikulás ünnepünkhöz hasonlít, az ajándékot is december 6-án kapják a gyerekek.

Vodka és whisky a Télapónak

Európai uniós felmérések szerint az írek költenek a legtöbbet a karácsonyi bevásárlásra, és egyébként is megadják a módját az ünneplésnek, mert náluk a karácsony két hétig tart. December 13-án, Luca napján kezdődik a little Christmas, kis karácsony, amelyet december 25-ének reggelén a big Christmas, a nagy karácsony vált fel. Karácsony napján az írek gyertyát állítanak az ablakpárkányra, és misére mennek, de még indulás előtt egy pohár jófajta ír whiskyt készítenek ki a Télapónak és egy csokor sárgarépát a rénszarvasnak. Az ajándékokat az ünnepi ebéd után bontják ki. December 26-án az emberek általában lóversenyre mennek, vagy éttermekben, kiskocsmákban találkoznak. Vidéken még ma is szokás a wren boyok, vagyis a szegény fiúk felvonulása – ezek az ócska ruhákba öltözött fiúcskák házról-házra járva énekelnek, muzsikálnak némi aprópénz és sütemény fejében.

Az oroszok, grúzok, szerbek és görögök máig is a Julianus-naptár szerint, január 6-án ülik a karácsonyt. A hagyomány szerint szenteste ki kell dobni az ablakon egy darabka kalácsot, és utána kell önteni egy pohár pálinkát is, hogy a szellemek jóllakjanak. Az ilyenkor a házba betérő első férfinak meg kell kérdeznie: Krisztus megszületett? Mire a válasz: igen, megszületett.

Karácsonyeste a temetőben

Karácsonyfát a szerbek nem állítanak, de minden szobába egy-két marék szalmát szórnak jelezve, hogy készen állnak a kis Jézus fogadására. A szalmát, a közé rejtett ajándékokkal a családfő viszi be egy nagy kosárban, és először az ünnepi asztal közepére helyez egy köteget, miután a teríték négy sarkára csipetnyi sót szórt. Másnap reggel az összes szalmát összeszedik, és a háziállatok alá vagy az udvarra szórják, a kalács morzsáit és maradékát is az állatok kapják.

A finneknél már december hatodikán megkezdődik a karácsonyi készülődés és az ajándékozás – nem csoda, hiszen az igazi Télapó, Joulu Pukki éppen náluk él. December 24-e inkább az emlékezésről és a családi együttlétről szól a finnek számára, mint az ajándékozásról, az ünnepi vacsora elfogyasztása után együtt mennek ki a temetőbe, hogy elhunyt hozzátartozóik sírján gyertyát helyezzenek el. Hozzájuk hasonlóan a norvégok is a temetőbe látogatnak karácsonyeste, de az ünnepi díszben ragyogó városban ez mégsem a gyász és a szomorúság, hanem az öröm napja.

Svédországban a szürke, rövid nappalokat ellensúlyozandó a finnekhez és svédekhez hasonlóan szintén piros és fehér virágokkal, fenyőgallyakkal, gyertyákkal és csengőkkel díszítik a házakat. A karácsonyfa alá az ajándékok mellé bekerül a szalmából készült kecskebak is, a karácsonyi Yule manó a hátán hordó Yule bak jelképeként. A karácsonyi ajándék neve Jolklappar, ami svédül zörgést jelent, és arra a régi szokásra utal, amely szerint az emberek megzörgették annak a kapuját, akit meg akartak ajándékozni, bedobták a csomagot, majd elfutottak. Svédországban a karácsonyi ünnepkör Luca napján, december 13-án kezdődik, és január 13-ig tart, amikor a családok még utoljára körbetáncolják a karácsonyfát. Yolnak nevezett kicsi manók készítik a karácsonyi ajándékokat az izlandi gyerekeknek is. A legenda szerint tizenhárom kis manó minduntalan megtréfálta a gyerekeket, de miután megjelent náluk a Télapó, megszelídültek, és csak jót cselekszenek.

Háromkirályok aranyhintóban

Spanyolországban háromkirályok napja a karácsonyi ünnepek fénypontja, a gyerekek ilyenkor találnak ajándékot a csizmájukban, és az ünnepi díszbe öltöztetett utcákon tolongva követik a három napkeleti király hintóját. Estére Gáspár, Menyhárt és Boldizsár is elvegyül a tömegben, és együtt mulat a gyerekekkel. Portugáliában a tűzhely mellé felsorakoztatott cipőkbe hozza Jézuska az ajándékokat, a családtagok vacsora előtt bontják ki a csomagokat, majd a közösen elköltött egyszerű vacsora után együtt mennek az éjféli misére.

A karácsonyt, persze, ott is megülik a keresztények, ahol az évnek ebben a szakában is nyári hőség van. Dél-Afrikában a családok általában különleges finomságokat, süteményeket és italokat ajándékoznak egymásnak díszes dobozokban, Kenyában fenyőgally helyett virágfüzérekkel díszítik a templomokat és a házakat is. Libanonban karácsony előtt egy hónappal gabonamagokat ültetnek cserepekbe, és december 24-én a kihajtott növényekből két kört alkotnak – egyik a karácsonyfát, másik a karácsonyi barlangot szimbolizálja. Mexikóban kilenc-tíz család is együtt ünnepli a karácsonyt, eljátsszák Mária és József útját Betlehembe, miközben december 16-ától nyolc napon át körbeviszik a szent pár szobrát. Szenteste a szobrok bekerülnek az utcákon felállított betlehemi oltárokba, a templomokból kihozott Jézus-szobrok mellé. Az ünnep legfontosabb jelképe egész Dél-Amerikában a gyertya és a szentképek, melyek gyakran hatalmas, kivilágított plakátokon láthatók a városokban.