A jó modor

De régi ez a közmondás: Szerencse kell a boldoguláshoz! Csakhogy ez bizony sohasem volt igaz, mert minduntalan tapasztaljuk, hogy az úgynevezett szerencsés születésű emberek legtöbbször semmire se viszik, ellenben azok, akik a sorstól semmi előnyben nem részesültek, előre haladnak. Mi volt ezeknek bűvös talizmánjuk? Semmi egyéb, mint a jó modor. Ez az életben való boldogulás egyik feltétele. A világ mindig a külső látszat után ítél, és nem ér rá vizsgálgatni, hogy mi van a bárdolatlanság mögött, sőt még csak nem is igen szeret érintkezni az ilyen alakokkal.

A jó modor leghívebb jellemzése ez: Szeresd felebarátodat, úgy mint magadat! Mások megbecsülése a legelső és legfőbb életszabály. Soha semmi gorombaság, semmi durvaság! A nagy és bölcs cselekedeteket az emberek bizony nemigen tartják eszükben, hanem bezzeg megjegyzik maguknak az apró gorombaságokat. Nem mentség az, hogy: hiszen nem akartam! Éppen abban áll a jó modor, hogy sohase vétsünk az udvariasság törvényei ellen. Egy parányi figyelem, egy kis mosoly az arcon, ragyogás a szemekben, többet érnek, mint az élcek és a nagyképű tudálékosságok. Az apró szívességek olyanok, mint az apró pénz, magukban véve nem nagy dolgok, de összeadva, mégis summára nőnek. Az élet nem egyéb, mint apróságok összetétele, nagyon fontos tehát, hogy az apró szívességekre, a jó modor apró megnyilatkozásaira nagy súlyt helyezzünk, sérteni soha ne akarjunk.

Akarsz valamire jutni

az életben? Nos, hát állj résen és ne sajnálj mentől több apró szívességeket tenni. Úgy vagy ezzel, mintha takarékpénztárba raknád a filléreidet. Lassanként csinos kis erkölcsi tőkéd gyűl össze, az emberek pedig a sok szívességért, nyájasságért szeretni fognak, segítnek, támogatnak, megbecsülnek.

Egymás közelében boltot nyit két kereskedő. Mindegyik szépen berendezi üzletét, és egyforma jó portékát árul. Az egyik nyájas, előzékeny, mindig mosoly ül az ajkán, mindig udvarias, mindig kedves. A legegyszerűbb vevőjét is szeretetreméltóan szolgálja, a mezítlábas kis vásárlóhoz is van egy-két jó szava. Ellenben a másik boltos összeráncolt szemöldökkel, savanyú ábrázattal fogadja a hozzájövőket. Sötéten néz maga elé, szigorúan beszél velük; soha nem ejt egy nyájas szót, nem nevet, nem mosolyog. Ha kérdeznek tőle valamit, egy-két rideg szóval felel. E két kereskedő közül ugyan melyik fog boldogulni? Ugye bizony az első. Ellenben a másiktól a vevők elidegenednek, s ő maga okvetlenül tönkre megy.

Két egyforma képzettségű fiatalember ugyanazért az állásért folyamodik. Az egyik nyájas, kedves, jó modorú. A másik borús tekintetű, érdes, durva. Nos, tíz közül kilenc esetben a jó modorú lesz a nyertes.

A leányok világában

is gyakran így van. Sokszor a szép leányok kiállhatatlanok, s így senki sem beszél velük szívesen, míg a csúnyák néha rendkívüli sikereket aratnak, örömmel társalognak velük, szívesen hallgatják minden szavukat, mivelhogy jó modort, nyájasságot kedvességgel szerencsésen egyesítettek magukban.

Soha ne tévesszük szem elől az életben, hogy jó modorral szerezhetjük a legtöbb barátot. Minden nép nyelvében van erre egy csomó jó példabeszéd, melyek intenek, buzdítanak, hogy legyünk jó modorúak, ha valamire vinni akarjuk. De alkalmasint legjobb, legtalálóbb a magyar közmondás: Egy kanálnyi mézzel több legyet foghatsz, mint két hordó ecettel.

Ne magadra, hanem másokra gondolj! Ez a legfőbb szabály minden művelt ember számára. Nem oly kis dolog ez, mert az önzés rettentően el van terjedve. Az emberek dehogy is törődnek egymással. Egész életükben csak magukra gondolnak, s lehúznák az égből a csillagokat, csakhogy minden az övék legyen. Szív kell a jó modorhoz, mégpedig a javából. Sokszor meggazdagodott embereknél látjuk, bármint iparkodnak is, nem tudnak jó modorúak, finom lelkületűek lenni. Ha nem akarják is, lépten-nyomon kitűnik a gőg, a durvaság. Be kell látniok, hogy a pénz nem minden, és a Dárius kincse sem adhat a szívnek nemességet.

Az őszinte jó barátság és a jó modor édes testvérek. A szeretet, az egymás megbecsülése arra vezetnek, hogy ne legyünk önzők, sőt ellenkezőleg: igyekezzünk mentől több szívességgel elhalmozni azt, akihez vonzódunk, akihez érzelmi kötelékek kapcsolnak. Az önző, sivár lelkű ember hogy lehessen jó barátunk? A barátságnál is nagyobb ereje van a szülői, testvéri szeretetnek. Az csakis jó, csakis nemeslelkű lehet, aki igaz érzelmekkel csügg hozzátartozóin. Az ilyen képes igazán arra, hogy ne a maga előnyét, hasznát nézze, hanem azokét, akikhez szeretet kapcsolja.

Az ifjak és lányok

jól teszik, ha idejében megfigyelik, hogy viseljék magukat, ha felnőttekkel vannak együtt. Jó érzékük, nyugodt, illendőségtudó természetük bizonnyal megmondja, mit és hogyan tegyenek. A betanított szapora kézcsókolások ma már nincsenek divatban. Elég, ha belépéskor a háziasszonynak csókolsz kezet. Általában a csókolózás minden formája idejét multa. A bőbeszédűség is felesleges, a fecsegés kiállhatatlan. Csupán akkor szólj, ha kérdeznek. Ha látod, hogy a nagyok el vannak foglalva, ne tolakodj közéjük, hanem húzódj félre.

A színház

mind jobban szerepel az ifjúság életében. Tagadhatatlanul van a színháznak nevelő hatása, bár nem minden színdarab való kisfiúknak és kisleányoknak. Ha színházban vagytok, vigyétek el oda is a jó modort. Ez megmondja neked, hogy viseld magad. Mindenekelőtt ne menj későn, ne ugrálj, ne szaladgálj. A testvérek közt gyakori a perpatvar. Ez onnét van, hogy önzők, szeretet nélkül valók. Egy kis jó modorral, parányi önzetlenséggel be sok testvérháborúságot meg lehetne szüntetni. Az idősebbekkel szemben mindenkor légy jó modorú. A régi görögök külön törvényt csináltak arra, hogy kell viselkedni az öregekkel szemben. Ma is elkelne egynéhány ilyen okos törvény.

A szegény emberekkel

szemben is a jó modor, a jó nevelés mutassa meg, hogy mit kell tenni. A mi országunkban, fájdalom, alig törődnek a szegény emberekkel. Az a másfél millió magyar azért vándorolt ki Amerikába, mert nem foglalkoztak eléggé velük. Még a törvény is hiányos, mert jobban védi a gazdagot, mint a szegényt. Pótolni kell a törvény hiányait. Ne legyünk önzők, ne gondoljunk mindig magunkra, hanem foglalkozzunk többet a szegényekkel. Őrizd meg nyugalmadat

a nagy urakkal

szemben is. Állj meg előttük, nézz a szemükbe, ne légy azonban tolakodó, várd be türelmesen, míg megszólítanak, de akkor felelj bátran, félelem nélkül. A hölgyekkel való társalgás nagy iskolája a jó modornak. A műveltség első feltétele, hogy a nőket nagyobb tisztelettel vegyük körül, mint a férfiakat. A világ minden népe tiszteli a nőt, s nyájas udvariassággal viseli magát vele szemben. A durvaság illetlenség, nővel szemben megbocsáthatatlan. (Az élet könyve az ifjuság és a nép számára, 1912)