A harag megöli a szerelmet, mérgezi az együttlétet

Nem biztos, hogy a párkapcsolatban élők osztják a szakértők véleményét, mely szerint a család, a házasság, a társ szociális biztonságot jelent, ami jó hatással van az egyén testi-lelki egészségére. A szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy aki képes támasza lenni társának, bajba jutva jobban el tudja fogadni a segítséget, inkább talpon marad. Nemcsak a harmincasok, hanem a házasságban élő 65 éven felüliek is tovább élnek, mint a magányosok.

50-60 közös év?

– Nekem a házasság, a tartós párkapcsolat súlyos függőséget jelent. Igaz az is, nem volt könnyű szembenézni azzal, hogy életem párját véletlenül ismertem meg. Épp ezért nem is nagyon emlegetem megismerkedésünk körülményeit, kevésen múlott ugyanis, és másképp is alakulhatott volna az életem. Szerencsére egy kis bölcsességgel, humorral túltettük magunkat azon, hogy a nagy Ő akár más is lehetett volna. A párommal elég értelmesek vagyunk ahhoz, hogy tudatosítsuk, együtt könynyebb. Ennek ellenére nehéz belegondolni, hogy akár 50-60 közös év vár ránk. Hiszem persze, hogy ha mindketten igyekezni fogunk, képesek leszünk a felmerülő konfliktusokat eredményesen kezelni – mondott őszinte véleményt a házasság intézményéről a pár éve nős Péter.

Indulat helyett vitát

Az ötvenéves András szerint a jó együttélés titka abban rejlik, hogy időben el kell sajátítani az indulatok kezelésének képességét. Ezek hiányában a viták veszekedéssé, agresszióvá fajulnak. – Ez a vég kezdete, a harag megöli a szerelmet, megmérgezi az együttlétet. Nem hiába hangsúlyozzák a szakértők, hogy a kapcsolat minden szakaszában tudatosan védekezni kell a romboló, ellenséges érzelmek, a megszokás, unalom, érzelmi igénytelenség ellen. Annak ellenére, hogy a megkötött házasságok közül a fejlett országokban minden második válással végződik, a házasulandók 75 százaléka jelenleg is kizárja annak lehetőségét, hogy ez velük is megtörténhet.

A kezdeti lángolás

A tartós párkapcsolatban élők általában fokozatosan fedezik fel és értékelik társuk igazi énjét. A kezdeti lángolás, szenvedélyes érzelem, amikor a szeretett személyt rendkívülinek, szépnek, okosnak tartjuk, valójában a tudatalattiból fakad. Kezdetben olyan kevés elég ahhoz, hogy áramütésszerű hatás érjen minket, és a boldogság állapotába kerüljünk! Meghatározó az érzés, hogy kiegészítjük egymást, nélküle nem élet az élet, vele lehet csak átérezni, átélni az ünnepek örömét, a hétköznapok szürkeségét. Amíg tart a varázs, a szerelmes szíve választottjának kizárólag jó oldalait látja, előfordul, hogy úgy érzi: párja tökéletes.

Hogyan tovább?

– A „lebegés” megakadályozza az embert abban, hogy olyannak lássa a másikat, amilyen valójában. És amikor egy napon megtörik a varázs, és a szerelmesek rádöbbennek arra, hogy nem mindenben értenek egyet, fel kell tenniük maguknak a kérdést: hogyan tovább? – magyarázza a pszichológus. Elmondása szerint, amikor a nagy lángolás, a szenvedély – többnyire kétéves időszaka – véget ér, nem egy esetben kettéválnak a párok útjai. Nem vitás, ez a bizonyos két év meghosszabbítható, csak meg kell tanulnunk elfogadni a másik különbözőségét, meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni. A kompromisszumok ugyanis segítenek eltávolodni az illúzióktól, s szilárd alapokra helyezni a kapcsolatot.

Elfogadás

Mi kell ahhoz, hogy a kezdeti szenvedély később tartós érzelemmé erősödjék? – teszik fel sokan a kérdést. A pszichológus szerint a válasz egyszerű: a másik fél eltérő személyiségének elfogadása. Olvastam valahol, hogy a kapcsolat akkor tartós és sikeres, ha olyan, mint a tánc. Szeretnénk minél többet egymás közelében lenni anélkül, hogy minduntalan társunk lábára lépnénk. A párkapcsolatok minősége attól függ, miként képesek megbirkózni a közelség és a függetlenség iránti igény ellentmondásaival. A kényes egyensúly a „sem túl közel, sem túl távol” létrehozása komoly feladat. Nem vitás, teret kell adni a szabadságvágynak, el kell tudni fogadni, hogy hol az egyik, hol a másik legalább rövid időre a saját életét szeretné élni.

A házassági tanácsadók dolgozói nem győzik ismételni: mindig meg kell beszélni az eltérő elvárásokat, nehogy belecsússzanak az üldöző és a menekülő szerepébe, nehogy fogolynak érezzék magukat. Állítólag többnyire a nők esnek abba a hibába, hogy erővel szeretnék viszszatartani partnerüket a külvilág felé nyitástól, de az élet olyan példákat is produkál, amikor a férfi az, aki kalitkába zárná társát. Ha elmarad az őszinte beszélgetés, magatartásuk túlzó, szélsőségesebbé válik, ami gyakran a kapcsolat végét is jelentheti.

Segíthet az életterv

Manapság, amikor a függetlenséget, az intimitást egyaránt fontosnak tartjuk, a szakértők szerint ajánlatos, hogy mindkét fél saját élettervet állítson fel. Az életterv elsősorban a saját egzisztenciális, lelki, spirituális terveinkkel és ezek kivitelezésének feltételeivel foglalkozik. Ha komolyan vesszük, segít elkerülni az érzelmi rabszolgaságot. A jó párkapcsolathoz kellenek bizonyos adottságok, ám ennél fontosabb, hogy gondozni, ápolni kell, egyébként visszafordíthatatlan károsodások lépnek fel.