A borjúhús új minősítési kategóriái

Az új szabályok alapján az ilyen húsra az egyes tagállamokban meghatározott kereskedelmi megnevezést kell használni az állat vágási korának megjelölésével. Az intézkedés célja, hogy javítsa a piac átláthatóságát, és segítse a fogyasztókat az általuk vásárolt termékek pontos felismerésében.

A Mezőgazdasági Tanács elfogadta a Bizottság javaslatát, mely meghatározza azokat a kereskedelmi megnevezéseket, amelyeket az egyes tagállamokban a 0–8 hónapos és a 8–12 hónapos kategóriába sorolható állatok húsának értékesítésekor alkalmazni kell, valamint amely előírja, hogy a terméken fel kell tüntetni az állatok vágási korát.

Az új szabályozás értelmében a kereskedelmi megnevezés megválasztásakor, ha lehet, figyelembe kell venni a szokásokat és a kulturális hagyományokat, ezzel segítve a fogyasztót, hogy elvárásainak megfelelő terméket választhasson. Ennek eredményeképpen az első kategóriába tartozó hús kereskedelmi megnevezése „borjúhús”. A második kategóriába tartozó hús megnevezése „növendék marha húsa”.

Ehhez hasonlóan a „borjúhús” kifejezést vagy a javaslatban említett kereskedelmi megnevezésből származó bármely új kifejezést nem lehet a 12 hónapnál idősebb állatokból származó hús címkéjén feltüntetni.

Biztosítani kell, hogy azok a piaci szereplők, akik az e rendeletben előírt megnevezéseket ki szeretnék egészíteni más, nem kötelező tájékoztatással, ezt megtehessék, a szarvasmarhák hatályos azonosítási és nyilvántartási rendszerének, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézési előírásainak megfelelően (1760/2000/EK rendelet).

A változtatást valamennyi érdekelt fél bevonásával folyó hosszú konzultációk előzték meg, melyek részeként internetes felmérést végeztek azzal kapcsolatban, hogy mit értenek a fogyasztók a „borjúhús” kifejezés alatt. A változtatásra azután kerül sor, hogy a kereskedelem képviselői és a tagállamok a különböző tagállamok eltérő termelési rendszereit tükröző világosabb szabályok iránti igényt fogalmaztak meg. A rendelet erősíteni fogja az egységes piac működését, és biztosítani fogja a fogyasztók jobb tájékoztatását.

A legfeljebb tizenkét hónapos szarvasmarha húsának termelési és értékesítési feltételei, valamint a vágáskor tapasztalt jellemzői tagállamonként gyakran eltérőek. A termelési rendszereknek két fő típusa létezik. Az egyik rendszerben az állatokat elsősorban tejjel és tejtermékekkel takarmányozzák, és nyolc hónapos koruk előtt levágják. A másik rendszerben az állatokat szinte kizárólag gabonafélékkel – főként kukoricával – etetik, takarmányfélékkel kiegészítve, és leghamarabb tíz hónapos korukban vágják le. Míg az első rendszer majdnem valamennyi tagállamban létezik, a második csupán néhány tagállamban honosodott meg, főként Hollandiában, Dániában és Spanyolországban.

Az EU fontosabb fogyasztói piacain e különböző termelési rendszerekből származó húsokat eddig általában ugyanazzal a kereskedelmi megnevezéssel („borjúhús”) forgalmazták. Általában nem tüntetik fel, hogy mivel takarmányozták az állatot, sem azt, hogy levágáskor hány hónapos volt.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen gyakorlat megzavarhatja a kereskedelmet, és tisztességtelen versenyhez vezethet. Tehát közvetlen hatással van az egységes piac megfelelő működésére: a vágóhídról kikerülve a két rendszerből származó hús között ugyanis kilogrammonként 2–2,5 euró körüli árkülönbség figyelhető meg. Ez a gyakorlat emellett a fogyasztók számára megtévesztő is lehet, mivel félrevezetheti a vásárlót a vásárolt termék valódi tulajdonságait illetően. Ezért számos tagállam kérte a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az ilyen hús értékesítési feltételeinek pontosítására vonatkozóan, különösen a „borjúhús” kereskedelmi megnevezés használata tekintetében.

A Bizottság által szervezett felmérés során a fogyasztók többsége megerősítette, hogy a hús jellemzőit meghatározóan befolyásolja az állat kora és takarmányozása. A legtöbben kevésbé tartották fontosnak az állat vágáskori súlyát. További tanulmányok kimutatták, hogy a hús organoleptikus tulajdonságai – mint például puhasága, íze és színe – a húst adó állat kora és takarmányozása szerint alakulnak. A konzultáció során az is kiderült, hogy tagállamonként egy adott kereskedelmi megnevezéshez különböző fogyasztói elnevezések társulnak. A következetesség jegyében és a verseny torzulásának elkerülése érdekében a rendeletben szereplő rendelkezések hatálya a harmadik országokból behozott húsra is kiterjed.

Az Európai Unió évente körülbelül 800 000 tonna borjúhúst termel. A legnagyobb termelők Franciaország (az összmennyiség 30%-a), Hollandia (26%), Olaszország (18%), Belgium (7%) és Németország (6%). A legtöbb borjúhús – az európai összfogyasztás 70%-a – Franciaországban és Olaszországban kerül az asztalokra. (eu-lex)