A bizalmatlanság kis köreit akarom lebontani

A magyar egyetemek modellváltása a nagy vidéki tudományegyetemekkel folytatódik. Valószínűleg az SZFE ügye is közrejátszott abban, hogy Orbán Viktor egy régi harcostársra bízta a folyamat levezénylését, koordinálását. Stumpf István évekkel ezelőtt kiszállt a nagypolitikából, alkotmánybíróként dolgozott, s a győri Széchenyi István Egyetemen is oktat; de most igent mondott a felkérésre. A szerepét is tudja: mediátorként közvetít az állam és az egyetemek között, amelyek az autonómiájukat féltik, Stumpf viszont versenyképességet és jobb struktúrát ígér.

„Welcome back” – a kormányfő így jelentette be a kormánybiztosi kinevezését. Várta már a visszatérést?

Nem számítottam arra, hogy a kormányzati tevékenységbe fogok visszatérni. Őszintén szólva, szívesebben maradtam volna az Alkotmánybíróságon. De ez olyan kihívás volt, amelyre – ezzel az életúttal a hátam mögött – nem lehetett nemet mondani. Végül is azon kevesek közé tartozom ebből a generációból, akik végigjárták az egyetemi lépcsőfokokat; eljutottam az egyetemi tanári fokozatig; mesteroktató vagyok, ami azt jelenti, hogy a diákok is bizalommal vannak irántam. Számos intézményszervezői kísérlet van mögöttem, amelyek bizonyítják, hogy mindig megpróbáltam valamilyen választ találni az oktatás kihívásaira. Most történelmi léptékű változásról van szó, s ez kitüntetett lehetőséget kínál fel az egyetemek számára. Erre a kihívásra nem illik, nem is nagyon lehetett nemet mondani.

Ezzel együtt hezitált, gondolkodott a válaszon?

Mivel váratlanul jött a felkérés, kértem gondolkodási időt. Első körben Palkovics miniszter úr (Palkovics László innovációs és technológiai miniszter – a szerk.) közvetített köztem és a miniszterelnök között. Előbb a miniszterrel beszéltük meg az egyetemi struktúraváltás helyzetét, utána hosszabban beszélgettem Orbán Viktorral is. Próbáltam tájékozódni a helyzetről, két-három hét után mondtam igent.

Az előbb azt mondta, az Alkotmánybíróságon szívesebben maradt volna, s az elmúlt évek fényében – hiszen alkotmánybíróként kritikai hangot is megütött a kormánypárttal szemben –, nyilván másokban is felmerült, hogy Orbán Viktor miért Stumpf Istvánt hívta vissza egy ilyen feladatra, s miért épp most. Önnek mi a válasza erre?

Beszélgettünk arról, hogy a struktúraváltáson túl lévő tíz egyetem tapasztalatait összegezzük. A teljes folyamat mérföldkőhöz érkezett azzal, hogy a vidéki tudományegyetemek is bekapcsolódhatnak ebbe a folyamatba. Ráadásul ez már egy másik szint. Ezek az intézmények ugyanis önmagukban is fontos szerepet játszanak az adott régióban: a legnagyobb foglalkoztatók, a debreceni, a pécsi vagy a szegedi identitásnak a sarokkövei. A nemzeti tudáskincs legfőbb birtokosai, egyáltalán nem mindegy tehát, hogy a jövőjük miként alakul. Már az elején látható, hogy náluk sokkal több probléma merül fel, mint a korábbi struktúraváltásoknál. Vélhetően ezért került most elő a nevem.

Van, aki úgy fogalmazott, hogy „nem egy gépesített lövész tisztre, hanem egy feketeöves mediátorra (békítő-közvetítőre) van szükség”. Tényleg mediátori szerepre készül?

Igen. Voltam Szegeden, hosszabban elbeszélgettem az egyetem vezetőivel, s a polgármestert is meghallgattam azokról a kritikákról, amelyek felmerültek. Az a célom, hogy a bizalmatlanság kis köreit lebontsam. De ilyen légkörben nehéz racionális vitákat folytatni, sokan hipotézisekkel dolgoznak, nem néznek alaposan utána annak, valójában miről van szó. Mégis hinni kell abban, hogy a modellváltás a magyar egyetemek számára megújulási lehetőséget kínál. Természetesen nagyban függ ez attól, hogy a benne lévő szereplők – a tanárok és a hallgatók – mennyire használják ki ezt az esélyt.

A színművészeti egyetem (SZFE) esetében nem késtek el ezzel, egy mediátornak van még itt eszköztára?

Én nagyon remélem, hogy van, lesz megoldás, s azt is látom, hogy dolgoznak a megoldási lehetőségeken. Kérek egy kis időt a tájékozódásra, mert nem újsághírek alapján szeretnék ítéletet mondani arról, ami itt történt. Azt azért el kell mondanom, hogy elsősorban azokkal az egyetemekkel foglalkozom, amelyek a modellváltás előtt állnak. Persze látom, hogy le kell majd ülni az SZFE kuratóriumával s a többi szereplővel.

A „többi szereplő” az SZFE régi vezetését jelenti?

Én nem szeretnék politikai vitákba keveredni. Nagyon sokan úgy értelmezik, hogy kultúrpolitikai harc folyik, de én nem örülnék annak, ha a politika beszüremkedne az átalakítási folyamatba. Bár tudom, hogy ez részben naiv elvárás, hiszen egy évre vagyunk a választásoktól.

Beköszönő rádióinterjújában nem kertelt, azt mondta, hogy a magyar egyetemek versenyképessége – tisztelet a kivételnek – gyenge. Ez nem eshetett jól. Miért így kezdett?

Ez ténykérdés, ezt mutatják a versenyképességi ranglisták A világ első ötszáz egyeteme között nem találunk magyar felsőoktatási intézményt, s lemaradóban vagyunk európai összehasonlításban is. Előttünk van Prága, Krakkó, Varsó. Tehát a minimális célkitűzés, hogy a kelet-európai versenyben lényegesen jobb teljesítményt nyújtsunk. Azután világviszonylatban is felvegyük harcot.

A győri Széchenyi István Egyetem, ahol tanít, versenyképes egy krakkói vagy egy prágai egyetemmel?

Minden alkalommal, amikor lemegyek Győrbe, látom, hogy a jövő valóban Győrben épül. („A jövő Győrben épül”: városszerte ismert szlogen, Győr, az Audi és az egyetem is használja – a szerk.) Az Audi igen jelentős intellektuális és pénzügyi befektetést hajtott végre az elmúlt években; a világszínvonalú fejlesztések minőségi szakembereket igényelnek, s ez nagyon erős kényszert jelent – főképp a műszaki tudományok terén. Be kell szállni ebbe a versenybe. De a többi területen – a jogi karon is – a Széchenyi Egyetem a nyugat kapujában egyfajta modernizációs fellegvár lehet.

A Széchenyi Egyetemre Szlovákiából is járnak hallgatók: ezek szerint magyar–szlovák összehasonlításban versenyképesek vagyunk?

Abszolút. Nagyon sok területen, csak egyet mondok: a mesterséges intelligencia, az önvezető autók területe, azok jogi kezelése a Széchenyi Egyetemet valóban a régió vezető intézményévé teheti.

A győri egyetemnél maradva: itt már láthatja a struktúraváltás hatásait, hiszen a modellváltáson túl van az intézmény. Elégedett?

A hallgatók és az emberek ezt még nem nagyon érzékelhetik, de az egyetem vezetésében egy sokkal harmonikusabb rendszer alakult ki. Mindig kérdéses, hogy egy intézmény miként alakítja ki a vezetését, a győri tapasztalat hasznos lehet.

Csaknem ezermilliárd forint jut uniós pénzből a struktúraváltás támogatására, az egyetemek összesen 1500 milliárdra pályázhatnak. Most is önt idézem, a fejlesztés nemcsak pénzügyi kérdés, hanem hozzáállás kérdése is. Azt is mondta, hogy „a kormány nem akarja ráerőszakolni az egyetemekre az alapítványi működést, az intézmények maguk dönthetnek erről. S arra is van lehetőségük, ha később meggondolják magukat, visszalépjenek a modellváltástól.” Egy ilyen „hozzáállású” egyetem számíthat a fejlesztésekre vagy el fog esni tőlük?

Az ezerötszázmilliárd forint sokfelé eloszlik, csak első hallásra tűnik csillagászati összegnek. A miniszterelnök úr egyértelművé tette, hogy erre nemcsak a modellváltó egyetemek pályázhatnak, hanem a többiek is. De az is nyilvánvaló, hogy egy rossz struktúrájú intézmény nem tudja jól felhasználni a támogatásokat, egy rossz struktúrába felesleges pénzt ölni. Ezért kell egy olyan szerkezetet, rendszert kialakítani, amely versenyelőnyt tud ezekkel szerezni. Ez a modellváltás egyik célja.

Ezt akkor most lefordítom: elemi érdekem a modellváltás, ha biztosan kapni akarok a fejlesztési pénzekből.

Nem ennyire fehér és fekete a kép, mert nem mindegyik egyetemről tudom azt mondani, hogy teljesen rossz struktúrában működik. De valóban: ez egy lehetőség arra, hogy hatékonyabban lehessen a pénzeket felhasználni. Illetve a pénzekre való pályázásnak a feltételeit leegyszerűsítjük, hogy a bürokratikus útvesztőkben ne kelljen bolyongani.

Rengeteg pénzről beszélünk, miközben az Európai Unió egyik sarkos kritikája Magyarországgal szemben az uniós pénzek felhasználása. Ennek felelőssége most önre vagy Palkovics Lászlóra hárul?

Az uniós pénzek felhasználásának ugyanúgy megvannak a szabályai, mint a közpénzeknek. Van erre hivatott ellenőrzési rendszer az egyetemeken belül és kívül is. Tehát ez nem a miniszter vagy az én felelősségem. Általában a minisztériumé, de az Állami Számvevőszéknek is van feladata ebben. Tehát itt nincs új helyzet, csak nagyobb mozgásteret tud az egyetemek számára nyújtani a pénzek felhasználása terén.

Két évre szól a kinevezése. Ez idő alatt a győri tanításra jut ideje?

Alkotmánybíróként is rendszeresen lejártam, s megtartottam az óráimat, amíg lehetett. A kollégáim mindig nagy segítségemre voltak, most is számítok rájuk. A mostani időszak nem kedvez annak, hogy a hallgatókkal közvetlen kapcsolatot tudjak tartani, holott nekem ez az erősségem. Marad tehát az online oktatás, ami elvileg könnyebb lenne, hiszen nem kell utazni. De én szeretem látni a hallgatók szemét, s bízom abban, hogy erre még lehetőségem lesz a közeljövőben.

Sudár Ágnes