70 éve végezték ki Szálasit

Szálasi 1897. január 6-án született Kassán, ősei apai ágon örmények voltak. 1915-ben avatták hadnaggyá, s három évig szolgált az első világháború frontjain. 1923-ban felvették a Hadiakadémiára, 1926-tól századosi rangban a Vezérkari Főnökségen (VKF) dolgozott. 1929-től csapatszolgálatot teljesített, 1933-ban a vezérkari törzstiszti vizsga letétele után vezérkari őrnaggyá léptették elő. 1930-tól volt tagja a Magyar Élet Szövetsége nevű titkos fajvédő társaságnak, memorandumokban, röpiratokban propagálta zavaros katonai és politikai elképzeléseit. A vezérkarból még kinevezésének évében kizárták, mert katonatisztként nem politizálhatott volna. Ezután két évig Egerben volt törzstiszt, majd saját kérésére 1935. március 1-jei hatállyal nyugállományba helyezték.

Ekkoriban fogalmazta meg hungarista elképzeléseit. Alapgondolata szerint a nemzetet csak a minden tagjára kiterjedő istenhit, bajtársiasság és hazaszeretet forraszthatja egységbe, ami a nemzetiségek problémáját is megoldja az egykori Nagy-Magyarországra kiterjedő "Hungária Egyesült Földeken". Hungarizmusa együtt járt a zsidók és a cigányok elleni vallási és faji színezetű gyűlölettel, szociális demagógiája a kispolgárságot, a munkásságot, sőt a szegényparasztságot célozta meg. 1935 márciusában alapította meg a társadalmi rendszer teljes átalakítását hirdető Nemzeti Akarat Pártját, amelynek szimbóluma a nyilaskereszt lett. A szigorúan centralizált mozgalomnak titkos tagsága is volt (állami hivatalnokok akkoriban nem lehettek párttagok), a jelölteknek hűségpróbán kellett átesniük; a nyilvános pártszervezet az egész országot behálózta.

A pártot 1937 áprilisában feloszlatták, az egyre népszerűbb Szálasit háromhavi fogságra ítélték. Szabadulása után létrehozta a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, majd miután néhány hónap múlva ezt is betiltották, bejegyeztette a Nemzeti Szocialista Magyar Pártot, de ez is a feloszlás sorsára jutott. Szálasi 1938-ban az alkotmányos rend felforgatásának vádjával három év börtönbüntetést kapott, ami a kívánttal éppen ellentétes hatást ért el. A közvélemény egy része mártírnak, áldozatnak tekintette, s míg ő a rácsok mögött Út és cél címmel rendszerbe foglalta eszmerendszerét, a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom az 1939. évi választásokon 29 mandátummal a második legerősebb parlamenti erő lett.

Az 1940. augusztusi második bécsi döntés után kormányzói amnesztiával szabadult. A háborús konjunktúra nem kedvezett pártjának, amely támogatói többségét elvesztette, és kisebb formációkra aprózódott.Szálasi hitt Hitler végső győzelmében, de a nácik fajelméletében nem, ezért a németek nem bíztak igazán benne. Az ország 1944. március 19-i német megszállása után csalódásként élte meg, hogy Sztójay Döme lett a miniszterelnök, Hitler csak a Sztójay-kabinetet követő Lakatos-kormány béketapogatózásai és Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlete után szánta rá magát arra, hogy Szálasit hatalomra segítse.

Horthy október 16-i kierőszakolt lemondása előtt kétszer is megtagadta Szálasi miniszterelnöki kinevezését, ezt csak akkor tette meg, amikor fia életével zsarolták meg. Szálasi azonnal rádióproklamációban jelentette be, hogy a "Nemzeti Összefogás Kormánya" a végsőkig folytatja a háborút. A hatalmat zavaros ábrándjai, a hungarista "munkaállam" megvalósítása érdekében próbálta felhasználni, a hungarizmusról tartott előadásokat, és belefogott a nézeteit részletesen kifejtő hétkötetes munka megírásába. November 4-én az állam- és kormányfői hatalmat egyesítő "nemzetvezetői" címet kapott, totális diktatúrát és totális háborút hirdetett meg a szovjetek ellen. Magyarország 1944-45-ös pusztulásáért a felelősség jelentős része őt terheli: uralmának következménye volt az országot és a Budapestet sújtó féléves háborús rombolás, az állati kegyetlenségig fajuló nyilas terror, a polgári lakosság és a "kölcsönmunkára" elhurcolt zsidóság mérhetetlen szenvedése, a nemzeti vagyon pusztulása.

Hatalma a szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulásával egyre kisebb területre terjedt ki, végül 1945. március 29-én Ausztriába menekült. Május elején amerikai fogságba került, előző nap vette feleségül Lutz Gizellát, akivel húsz évig járt jegyben. Az amerikaiak október 3-án szállították Budapestre a szintén háborús bűnökkel vádolt Imrédy Béla és Bárdossy László volt miniszterelnökökkel együtt.

Szálasi kihallgatását Péter Gábor vezette az Andrássy út 60. szám alatt. A népbírósági per 1946. február 5-én kezdődött meg a Zeneakadémián, a kommunistákhoz közel álló Jankó Péter eljáró tanácsa előtt. A vádiratban Szálasit és vádlott társait hűtlenséggel (azaz hazaárulással) és háborús bűncselekményekkel vádolták meg. A felfokozott hangulatban a tanácselnök nem tudta és nem is akarta kézben tartani a tárgyalást, olykor maga is személyeskedett, eltűrte a bekiabálásokat. A 19 tárgyalási nap után, március 1-jén kihirdetett ítélet mind a hét vádlottat bűnösnek találta és kötél általi halálra ítélte, de hármukat (Kemény Gábort, Szöllősi Jenőt és Csia Gábort) kegyelemre ajánlották. Az egyhangúan meghozott népbírósági ítélet jogerős és azonnal végrehajtható volt, így Szálasit, Vajna Gábort, Gera Józsefet és Beregfy Károlyt március 12-én a Markó utcai törvényszék udvarán nyilvánosan kivégezték.