25 éve indult a világűrbe

Az Interkozmosz program keretében 1976-tól vált lehetővé, hogy a tagországok egy képviselője is eljusson a világűrbe. Értelemszerűen a jelölteket a már sokrétű kiképzésen átesett berepülő pilóták közül válogatták. A végső rostán négyen maradtak fenn, közülük ketten – Farkas Bertalan és Magyari Béla - vehettek részt a felkészülésen szovjet kollégáikkal együtt a Moszkvától 40 km-re fekvő Csillagvárosban. Az már 1978-ban ismertté vált, hogy a választás Farkas Bertalanra esett, de biztonsági okokból mindkettejüket kiképezték. A Szojuz-36 – fedélzetén Valerij Kubászov parancsnokkal és Farkas Bertalannal – 1980. május 26-án indult útnak. A nemzetközi személyzet egyhetes programjában a Szaljut-6 űrállomáson több magyar kísérlet is szerepelt. Az egyik legnevezetesebb annak mérése volt, ahogyan az emberi szervezetben az Interferon fehérje képződik kozmikus körülmények között. A Pille sugárdózis-mérővel mérték az űrhajósokat érő sugárzást. A Balaton nevű műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták.

Kubászov és Farkas a Szojuz-36 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban. Farkas Bertalan utóbb elárulta, hogy 68 kilójával asztronautának vékonydongájú volt, szkafanderébe ólomtéglácskákat kellett szerelni, hogy meglegyen előírt súlya.

A magyar űrhajós 1986-tól az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban katonai attasé lett az Egyesült Államokban, de már 1997-ben nyugállományba vonult. Azóta a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen kutatómérnökként katonai környezetvédelemmel foglalkozik.