20 éve halt meg Antall József miniszterelnök

MTI-ÖSSZEFOGLALÓ

Antall József 1932. április 8-án született Budapesten. A fiatal Antall hazáját szerető, keresztény-konzervatív értékrendet valló családban nőtt fel, amelyben a demokrácia, a humanizmus és a liberalizmus értékei együtt voltak jelen. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem szakos középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, illetve történelemből bölcsészettudományi doktorátust szerzett.

1950 és 1962 között az Országos Levéltárban, a Pedagógiai Tudományos Intézetben, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, az Eötvös József Gimnáziumban, majd a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított. Utána a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese, 1974 és 1990 között főigazgatója volt.

Az 1956-os forradalom idején az Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották, részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalakításában. A forradalom leverése után őrizetbe vették, 1959-ben felfüggesztették állásából, eltiltották a tanári pályától. Csak 1963-tól publikálhatott újra. 350 publikációja, könyve, tanulmánya, cikke jelent meg a politika, a művelődés- és orvostörténet tárgyköréből. 1967-től az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője, 1972-től a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, 1982-től elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia több bizottságának és albizottságának tagja, illetve elnöke, a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja volt.

A pártállam végnapjaiban kapcsolódott be újra a politikai életbe. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagjaként jelentős hatással volt a szervezet általános politikájának kialakítására. 1989-ben kiemelkedő szerepet játszott az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységében a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon. 1989. október 21-én az MDF elnökévé választották.

Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett első szabad parlamenti választásokon az MDF győzött, a hárompárti koalíciós kormány a kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával május 23-án Antall József vezetésével alakult meg. Miniszterelnöksége idején a plurális demokrácia elindult a szociális piacgazdaság felé, elfogadták a politikai-gazdasági-társadalmi átalakulást segítő, szentesítő törvényeket. Magyarország társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Kivonultak a szovjet csapatok, megszűntek a szocialista tábor katonai és gazdasági tömörülései, a Varsói Szerződés és a KGST, és Magyarország kezdeményezésével létrejött a visegrádi országok együttműködési csoportja.

A hatalmas államadósság szorításában az Antall-kormánynak komoly konfliktusok, érdekütközések sorát kellett kezelnie, köztük az 1990. októberi taxisblokádot és az egész cikluson áthúzódó médiaháborút. Amikor bírálói, pártjának radikális szárnya a mélyrehatóbb belső változások elmaradását kérték rajta számon, a kormányfő úgy reagált: „tetszettek volna forradalmat csinálni”.

Antall József több magyar, külföldi és nemzetközi kitüntetést, díjat, elismerést kapott, 1990-ben Robert Schuman-díjjal tüntették ki az európai egység előmozdításáért tett különleges érdemei elismeréseként.

Kormányfői működésének szinte első napjától küzdött betegségével, és ciklusát nem tölthette ki: 1993. december 12-én meghalt.

Antall József mindent elkövetett azért, hogy Magyarország végleg Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékőrző hagyománnyal, és nem feledkezett meg a határainkon túl élő magyarokról sem. Ezért kívánt lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, és magyarként kívánt európai polgár lenni. Hitvallása szerint élt: „Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.”