135 éve indult útnak az Orient expressz

Az 1880-as évek elejére a kelet-európai vasúthálózat bővülésének köszönhetően a korábban Párizst és Bécset összekötő gyorsvonatok már Budapesten át Bukarestig közlekedtek. Ez adta az ötletet Georges Nagelmackers belga bankárnak, hogy egy egész Európát átszelő vonatot indítson, amely a mesés Kelet felé, egészen Isztambulig repítené utasait. Az általa alapított Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság (CIWL) amerikai mintára készült forgóvázas kocsikat szerzett be, az étkező- és hálókocsikat minden kényelmet kielégítő berendezéssel látta el. Monogramos bőrgarnitúrák, csillogó díszes réztárgyak várták a vastag pénztárcájú utasokat, a kocsikat gőzzel fűtötték, bennük gyertyával, majd később gázzal világítottak. Az első világháborúig használt pazar kivitelezésű favázas és faburkolatos vagonok oldalát az egyik fő részvényes, a belga király oroszlános királyi címere díszítette.

Az Orient expressz a próbajárat, a „villámvonat” (Train Éclair) 1882-es Párizs-Bécs közötti sikeres útja után egy évvel, nagy hírverés közepette indult útnak Párizsból Isztambul felé. A vonatra csak első osztályú jegyet lehetett váltani, ezért a kalandvágyó és gazdag utasok a 457 aranyfrank menetdíjra 20 százalék felárat is fizettek. A szerelvény öt kocsiból állt, a mozdonyt egy poggyászkocsi, majd két háló- és étkezőkocsi követte, amelyhez egy újabb poggyászkocsit kapcsoltak. Az expressz első öt évében a Strasbourg–Stuttgart–München–Bécs–Budapest–Temesvár–Orsova–Bukarest útvonalon haladt. Több mint két és félezer kilométer megtétele után, két és fél nap múlva ért a havasalföldi Gyurgyevóba, ahol az utazók hajón keltek át a Dunán a bulgáriai Ruszéba, innen újabb hétórás vonatozás után Várna következett, ahonnan 15 órás tengeri hajózás után érkeztek meg a végállomásra, Isztambulba. Az összesen 3186 km-es út 83 óráig és 30 percig tartott, beleértve a hajóutat is. Az Orient első útja nemcsak az átszállás miatt volt viszontagságos: a menetidőt dunai árvíz, földcsuszamlás és hóakadály is növelte. A luxusvonatra 1891-ben görög rablók támadtak, és csak váltságdíj fejében engedték szabadon az utasokat és a személyzetet.
1888-ra aztán elkészült a Budapest–Zimony–Belgrád–Nis–Szófia vasúti pályaszakasz, így az Orient immár valóban közvetlenül, megszakítás nélkül jutott el Isztambulba, és a menetidő 67 óra 35 percre rövidült.

Az Orient expressz az első világháborúig élte fénykorát, politikusok, uralkodók utaztak a pompázatos kocsikban, mint például I. Ferdinánd bolgár cár, Daniló montenegrói trónörökös, egy indiai maharadzsa összes feleségével és Agatha Christie, a krimik angol „királynője”. Az írónő Isztambul felé egy hóesés miatt hosszabb várakozásra kényszerült, az élmény nyomán született meg a Gyilkosság az Orient expresszen című regénye, amelyet Sidney Lumet amerikai rendező vitt filmre 1974-ben. Az alkotásban még a legkisebb szerepeket is a legnagyobb színészek alakították.

Az első világháború után a járat elkerülte a vesztes országokat, így Magyarországot is: Párizsból a svájci Lausanne-ig, majd az Alpokon át, a Simplon alagúton keresztül Milánó, Velence, Belgrád és Szófia érintésével lehetett a török fővárosba jutni a Simplon Orienttel. A luxusvonat 1924-től 1939-ig ismét eredeti útvonalán közlekedett. A második világháború után elvesztette luxusjellegét, a szerelvényhez másodosztályú kocsikat is csatoltak. Az „igazi” Orient expressz 1977-ben közlekedett utoljára Párizs és Isztambul között, de 2001-ig még járt Budapestig és Bukarestig. Az útvonal ekkor Bécsig rövidült, 2007-től már csak Strasbourg-Bécs között szállított utasokat, végül 2009-ben teljesen eltűnt az európai menetrendekből. Nosztalgiajárata, a régi luxust és árakat idéző Velence Simplon Orient Expressz időnként befut a Keleti pályaudvarra is. A nagy múltú expressz ma eredeti útvonalát évente már csak egyszer teszi meg. (MTI, ú)