Nyolcvankilences emlékfoszlányok

Tél volt, hideg volt, a harmincéves fekete-fehér felvételeken látszik, hogy nagy pelyhekben hull a hó, holott a télapó még a csomagolásnál sem tartott. Akkor még azok az emberek, akik egymás mellett szorongtak a téren – egy kicsit melegítették is egymást, de ez nem a birkameleg volt, hanem az összetartás melege – ugyanarra vágytak. Szabadságra. Holott nem is tudták, mi a szabadság. 

Az, hogy megnyílnak a határok nyugat felé? Hiszen volt idő, amikor még sem északra, sem délre (a szomszédba) nem utazhattunk olyan sűrűn, mint – esetleg – szerettünk volna. Hogy itt is kapunk nyáron banánt, narancsot, télen újhagymát, epret? Bármit, mi szem s szájnak ingere? Hogy a sajtótermékek nem egy párt szócsövei lesznek? Hogy az iskolában nem meghamisított történelmet tanítanak, s a magyarokra vonatkozó történelmi tényeket suttyomban csempészik az órára, zanzásítva, minimális változatban?

De a megbékélés történelmét még mindig nem oktatják, a baráti jobbot nyújtó történelemkönyvet még mindig nem írták meg. Ej, ráérünk arra még.
Köszönet a prágai diákoknak, akiket gumibottal csépeltek a rendfenntartó erők. Vajon eszükbe jutott-e nekik, akik vakon teljesítették a parancsot, hogy a saját testvérük, gyerekük is valahol ott lehet a lázadók, a demokráciát áhítók közt? Bizonyára nem, bár ha megfordult is a fejükben, mélyebben nem gondoltak bele. Aki belegondolt, és egykor hűséges pártkatona volt, hirtelen felindulásból átcsapott a tüntetők szószólójává, jött-ment, közvetített, befészkelődött azok közé, akiknek voltak elveik – korábban is. Voltak fontos emberek. Mint J. B., akiről sapkát neveztek el. Interjút kértem tőle, azt mondta, a férjemre való tekintettel ad. Amikor megjelentem a megbeszélt időpontban, csak vakargatta a fejét, már nem emlékezett, miben egyeztünk meg, neki akkor éppen sokkal, de sokkal fontosabb dolga volt, rám való tekintettel üres kismagnóval távoztam. Akkor úgy gondoltam, az olvasóknak fontos lett volna néhány szó az egyik vezértől. Ő másként gondolkodott.
Grendel Ágota, az Új Szó szerkesztője