A bársonyos forradalom a tudatos felnőttek és a lelkes fiatalok szemszögéből

A Galántai Népművelési Központ számos rendezvényt szervezett a bársonyos forradalom 35. évfordulója alkalmából azzal a céllal, hogy az emberek tudatában megmaradjanak az akkori események, ne vesszen a feledés homályába a forradalom eszméje. A programsorozat lezárásaként a neogótikus Esterházy-kastély északi szárnyában nyílt kiállítás A bársonyos forradalom és a szlovákiai magyarok címmel, amely 13 panelen mutatja be az 1989-es novemberi és az azt megelőző eseményeket. 

A Fórum Intézet segítségével és jóvoltából összeállított tárlatot korábban a Kodály Zoltán Gimnáziumban állították ki. A megnyitón Bukovszky László, a Galántai Népművelési Központ igazgatója hangsúlyozta, a paneleken lévő információk azoknak szólnak, akik 1989-ről keveset hallottak és tudnak. Öllős László, a Fórum Intézet elnöke örömét fejezte ki, hogy az összeállításból vándorkiállítás lett, hiszen 1989 óta már eltelt több mint egy generációnyi idő, és a fiatalok szerencsére nem is tudják, milyen volt az élet a bársonyos forradalom előtt, ezért is fontos közelebb hozni hozzájuk a történelemnek ezt a szeletét. Megköszönte a munkát a kollégáinak, akik nagyon sokat dolgoztak azért, hogy létrejöjjön a kiállítás, kiemelve Kőrös Zoltán, Szamák Mihály, Tuba Dániel, Simon Attila, Popély Árpád igyekezetét. Az összeállítást december végéig lehet megnézni a galántai kastélyban, majd a jövő évtől Dél-Szlovákia egyes településein.

A megnyitó után Sándor Eleonóra, A. Nagy László, Öllős László és Somogyi Szilárd válaszoltak Bukovszky László kérdéseire, aki leginkább arra volt kíváncsi, hogyan lehetett lebontani a kommunista diktatúrát, mi volt a jelenlévők és a szlovákiai magyarok szerepe az ország demokratizálódásában. Somogyi Szilárd Berényi József helyett vett részt a beszélgetésen, aki munkahelyi kötelességei miatt volt kénytelen lemondani a meghívást. 

Bukovszky László felvázolva az 1945-től 1989-ig tartó kommunista rendszer jellemzőit, sarokpontjait, arra volt kíváncsi, hogy a beszélgetés résztvevői hogyan élték meg azokat, miért jutottak arra, hogy a fennálló rendszeren változtatni kell és miért akartak részt venni a változásokban. A. Nagy László, aki a Jogvédő Bizottság egyik alapítója, a Független Magyar Kezdeményezés egyik szóvivője volt, elmondta, 1989-ben már volt húszéves tapasztalata arról, milyen a konszolidációs kommunista rendszer. Mivel a kisebbségi jogok kivívásából vajmi kevés sikerült, annyira kilátástalannak látta a helyzetet, hogy a tanulmányait is csak szülei unszolására fejezte be. 

Az 1989 előtti legjobb húsz évemet, vagyis 20 éves koromtól 40 éves koromig tulajdonképpen a kommunista ellenforradalom hétköznapjaiban éltem, amiben sok öröm nem volt, legfeljebb a családom

– mondta.

Sándor Eleonóra az 1980-as években aktívan részt vett a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottság munkájában, 1989-ben a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója és aktív tagja, később parlamenti képviselő volt. A forradalom idején Galántán dolgozott, így a városban zajló eseményeken is aktívan részt vett. Hangsúlyozta, hogy ezt leginkább azért tette, mert az akkori felszólalásokat hallgatva rendkívül meglepő volt számára, hogy mások a kommunizmust szerették volna demokratikussá tenni, ő viszont szabad választásokat akart. Mint fogalmazott, a legsötétebb normalizációban csinálta végig a fiatalságát. Az 1980-as évek elején szavai szerint rettenetes állapotok voltak az egyetemeken, kompromisszumos megoldásként nappali tagozatról átlépett a levelezőre, hogy ne kelljen tovább hallgatnia a marxista ideológiai tanokat a néprajz szakon. 

Öllős László aktívan részt vett a Jogvédő Bizottság munkájában, a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója és elnökségi tagja volt. Gyerekkori élményként felidézte a szovjet csapatok 1968-as bevonulását és édesapja tanításait a demokratikus választásokról, egyetemistaként a filozófiával való találkozását és azt a felismerést, amikor Marx műveit olvasva világossá vált számára, hogy a világ, amiben él, nem az, aminek azt mondják.

Somogyi Szilárd 1989-ben a Szlovákiai Magyar Egyetemista Diákmozgalom meghatározó tagja, később parlamenti képviselő volt. A jelenlévőknek elmondta, fiatal pozsonyi egyetemistaként az 1989 események előtt benne és kortársaiban nem volt olyan tudatos tervezés, mint az előtte szólókban, hiszen ők beleszülettek a normalizációba. Beszélgetőtársai és más aktív felnőttek jelentették számukra a példaképet, akiket követni tudtak, inkább élményként élték meg az a forradalmat és az egész időszakot. Sokkal rövidebb idejük volt elsajátítani a liberalizmusról és a demokráciáról szóló ismereteket, így félkész módon érte őket 1989 novembere. Hálás a sorsnak, hogy sokszor került előnyös helyzetbe, jó társaságba, haladó szellemiségű emberek közé, és felismerte, hogy ezt az előnyt ki lehet használni arra, hogy társaival együtt jó irányba mozdítsák a dolgokat.

A. Nagy László beszélt továbbá a csehszlovákiai magyarok jogsérelmeinek feltérképezéséről, a magyar iskolák helyzetéről, az ellenállási mozgalomról, a Csehszlovákiai Jogvédő Bizottság megalapításáról és a szorongásról, félelemről, ami teljesen hétköznapi érzés volt mindazokban, akik szembefordultak a hatalommal. 

Sándor Eleonóra hangsúlyozta, a csehszlovák ellenzék Charta ‘77 nevű politikai nyilatkozatának megfogalmazásakor úgy érezte, az emberi jogok védelmezése olyan fontos dolog, ami mellé akkor is oda kell állnia, ha a kisebbségekről szóló rész megfogalmazásával nem is tud egészen egyetérteni. 

Öllős László beszélt Tóth Lajos születésnapjának szervezéséről, amelyet elterelő hadműveletnek szántak, vagyis a titkosrendőrség tagjait akarták vele megtéveszteni, hogy közben Tóth Károly lakásában megalapíthassák a Független Magyar Kezdeményezést és kiadhassák a nyilatkozatukat. A tervük sikerült, közben Prágában kitört a forradalom, amelyhez a pozsonyi diákok is csatlakoztak. Öllős meggyőződése, hogy a magyar diákok nélkül sokkal tompább lett volna a pozsonyi egyetemista mozgalom. 

Somogyi Szilárd azzal egészítette ki, hogy tevékenységüket a szervezetlenség és spontaneitás jellemezte. Nevetve mesélte, hogy a Magyar Diákszövetség létrejöttét azelőtt jelentették be szlovák diáktársaik körében, hogy az valójában létrejött volna, csak másnap, utólag alapították meg Vörös Péterrel és Berényi Józseffel a kollégiumi szobában. 

A beszélgetés résztvevői megfogalmazták 1989 üzenetét is. Somogyi Szilárd szerint a mai társadalom nagy része negatívan áll a rendszerváltás témájához, miközben élvezi annak pozitívumait. A. Nagy László úgy véli, a rendszerváltás nem 1989-ben zajlott le, hanem folyamatosan zajlik 35 éve olyan módon, amilyen maga az ország, az itt élő emberek. Sándor Eleonóra szomorúnak nevezte, hogy 1989 ünnepe nem lett mindenki ünnepe, pedig egész Szlovákia közösen emlékezhetne meg a bársonyos forradalomról nemzetiségtől, társadalmi helyzettől, kortól függetlenül. Tragikusnak nevezte, hogy a kormány a 35. évfordulón egy közleményt sem adott ki. Öllős László is úgy véli, a felvilágosodás Szlovákia területén 1989 után zajlott le és zajlik még a mai napig is. 

Zárásként Bukovszky László elmondta, azért fontos 1989. november 17. üzenete, mert 35 évvel ezelőtt az események szereplői egy jó értelemben vett bulinak élték meg, amibe mindenki bekapcsolódott, mindenki a magáénak érezte a forradalmat, miközben nem is tudatosították, hogy forradalom volt. Úgy érzi, kötelességük megőrizni ezt az emléket.