Alá kell dúcolni a nyugdíjpillért

A kétharmados törvényt olyan kapkodással fogadták el, hogy máris további csiszolásra szorul – de ez nem csoda, hiszen a politikai populizmus és egymásra licitálás jegyében született. Mint ahogy a további, népboldogítónak szánt, futószalagon születő és a jövő évi parlamenti választást szem előtt tartó jóléti intézkedések is. 

A Smer úgy gondolja, hogy az állami költségvetést megbillentő többletjuttatással teheti jóvá azt a rombolást, amit az általa eltűrt gazdasági maffia, a gusztustalan uram-bátyám kapcsolatrendszer okozott Szlovákiában.

Maradva a nyugdíjaknál, a pénzügyminisztérium józan javaslattal javítana a jövőbeni juttatásokon. Konkrétan azzal rukkolt elő, hogy a második nyugdíjpillérbe belépő új tagok ne a garantált alapokban fialtassák a pénzüket, hanem a takarékossági ciklus első felében a részvényalapokba fektessenek. Persze, ezzel is a Smer egyik korábbi vétkét próbálják orvosolni, mivel hét éve (a pénzpiacok működését félreértve) szinte minden klienst bezsuppoltak a garantált, vagyis veszteséget még rövidebb távon sem megengedő alapokba. Mondani sem kell, hogy a garancia egyben jóval alacsonyabb hozamokat eredményez, márpedig közel másfél millió ember 8,5 milliárd eurónyi megtakarításánál már minden tizedszázalék számít. 

Ha minden maradt volna a régiben, ha a Smer nem avatkozik be művileg a tőzsdei folyamatokba, akkor napjainkban legalább 1 milliárd euróval lenne több a második pillért választók számláján.

Tény, hogy a piacok hullámoznak, hogy a fellendülést, a részvények szárnyalását visszaesés követi, azonban hosszú időtávot figyelembe véve összességében a részvények világa jobban teljesít a garantált hozamú befektetési formáknál.

Napjainkban az a furcsa helyzet állt elő, hogy a némi önállósággal bíró, a munkáját az adott körülmények között tisztességgel elvégző, ám leköszönő Peter Kažimír után nem tudjuk, ki veszi át a jóléti ötletrohamok miatt kifosztásra ítélt államkassza kulcsát. Bárki is lesz az új pénzügyminiszter, némi időbe telik, hogy átlássa a tárca helyzetét (ha pártkatona jön, akkor erre nem is fog törekedni). Vagyis egyelőre nem tudni, mikor szökken szárba a pénzügyminisztérium józan javaslata. Pedig volna még min dolgozni, hiszen aki az állami mellett a magán nyugdíjpillért is igénybe veszi, az nemhogy svájci nyugdíjban (pedig micsoda ütős reklámszlogen volt), hanem átlagos nyugellátásban sem reménykedhet. Aki a 15 éve működő második pillérbe a kezdetekkor belépett, és keresete folyamatosan elérte a mindenkori átlagbért, ha napjainkban vonult nyugdíjba, a két forrásból is együttesen mintegy 25 euróval kevesebbet kap, mint ha maradt volna csak az állami Szociális Biztosítóban. Ez a rendszer torzító hatásaira világít rá, például a második pillérből származó pénzt folyósító biztosítók magas kezelési költségére. Ezeken kellene változtatni, csak éppen a finomhangolás soha nem olyan látványos, nem hoz akkora publicitást, mint az, amikor a megsebzett, ám annál harciasabb Robert Fico – háta mögött a hálás témát kiaknázó szakszervezeti vezérekkel – kiáll, és világgá kürtöli: a nyugdíjplafonnal megvédi a munkában megfáradt embereket…