Milyen legyen a szalagavató?

A legtöbb középiskolában a napokban tartják a szalagavató ünnepséget. A rendezvényt megelőző szülői értekezletre meghívják a szervezésben részt vállaló diákokat is. Az ilyen egyeztető találkozón nagy csatározásoknak lehetnek tanúi az osztályfőnökök. Vannak ugyanis szülők, akik takarékosságra intenek, mások pompázatos szalagavató ünnepségre vágynak. Arra voltunk kíváncsiak, milyennek látja a mai szalagavatót a szülő, a pedagógus és a diák.

Keve Szilvia, egy érettségiző diák édesanyja

Manapság nem arról szólnak a szalagavató ünnepségek, mint régen. Korábban még nagy dolognak számított, ha valaki elvégezte a középiskolát és leérettségizett. Ma már a diploma megszerzéséhez hasonlítanám az akkori érettségi vizsga jelentőségét. Nem jó, hogy túl nagy feneket kerítünk a szalagavatónak, amelyből végül bál lesz. Nem a külsőségekre kellene helyezni a hangsúlyt, hanem az ünnepség meghittségére. Nem a báli ruha fontos, hanem hogy az emberek jó társaságban, jól érezzék magukat. A szalagavatót megelőző megbeszéléseken sok minden terítékre kerül. Vannak szülők, akiknek a szalagavatóval járó kiadások komoly terhet jelentenek. Úgy érzem, egyes szülők mostanában kisajátítják maguknak ezt az ünnepséget. A szalagavatón elsősorban a diákoknak kell magukat jól érezni, mert róluk és a pedagógusokról szól ez az este.

Németh Boglárka gimnazista, Érsekújvár

Örülök, hogy a szüleim és a testvéreim is remekül érezték magukat a szalagavatómon. Féltem attól, hogy ki kell állnom csaknem kétszáz ember elé a nyitótánc során, a bemutatkozáskor, amikor az osztályfőnök feltűzi a zöld szalagot. A nyitótáncnál remegett a térdem, és csak akkor sikerült feloldódnom, amikor a program kötetlenebb részére került sor. Nagyon jó volt szórakoztatni a szülőket, tanárokat, tetszett nekik a műsorunk, amit heteken át próbáltunk. Felejthetetlen érzés volt együtt énekelni az osztályommal és az osztályfőnökömmel, és fogadni a gratulációkat a kedves ismerősöktől. Kellenek az ilyen esték, volt értelme a sok egyeztetésnek, szervezésnek. A közös ünnep még jobban összekovácsol bennünket.

Mojzes Ildikó, a Pázmány Péter Gimnázium tanára

Régen a fiatalabb és idősebb diákok egymástól vett búcsúja volt a szalagavató, mára inkább a hozzátartozók és barátok előtti csillogó bemutató lett belőle. A szalagavató egyik megalapozója a selmecbányai akadémia, a bányatisztképző volt, ezt el is meséltem a diákoknak. Az 1830-as évektől a végzős diákok szalagot kaptak. Egyet karszalagnak, egyet pedig a vállukon átvetve viseltek. A szalag felhelyezése után a fiatalabb diákok tanácsokkal látták el a végzősöket, majd kikísérték őket Selmecbánya határáig és még fenékbe is billentették őket, jelezvén, hogy útjuk már kifelé visz az iskolából, a városból. Az avatás után hajnalig tartó mulatozás következett a város vigadójában. A szertartás azóta kissé megváltozott. A szalag maradt, bár már nem az a széles, csak a ruhára tűzött kis jel, de a mai napig az iskolapadból kifelé vezető utat jelképezi. (szaz)