Nem elég az almát megtermelni

A gomba ivaros alakban telel a fák lehullott leveleiben. Az áttelelt pszeudotéciumok 0 C fok fölött előbb lassan, majd gyorsuló ütemben alakítják ki az aszkospóra-kezdeményeket. Az aszkospóraérés kezdete évenként változó. Előfordulhat, hogy már a rügypattanás időszakában találunk érett aszkospórát az aszkuszokban. A spórák kiszóródásához eső vagy nagy mennyiségű harmat szükséges. Az így szabadba került aszkospórák a szél segítségével jutnak el a gazdanövényekhez.

A fertőzés következtében a levélen, a virágon és a gyümölcsön alakulhatnak ki tünetek.A fiatal levelek levéllemezén a levél alapszínénél világosabb zöld foltok (olajfoltok) jelennek meg, amelyek fokozatosan barna, majd fekete jelleget vesznek fel. A foltok fokozatos sötétedése a konídiumok tömeges képződését jelzi, amelyek újabb fertőzések indítói lehetnek. A zöld és pirosbimbó állapotban bekövetkező virágfertőzés tünetei általában a csészeleveleken jelentkeznek. Az 1–2 milliméter átmérőjű foltokat ekkor még gyakran észre sem veszik sokan, csak később, amikor a termés már kialakult. Eredményesen védekezni ekkor már nem lehet a kórokozó ellen, az így fertőződött gyümölcs vagy lehullik vagy a fán marad, de étkezési célra alkalmatlanná válik, sőt további fertőzések forrása lehet.

A gyümölcs kötődéstől a betakarításig bármikor fertőződhet, ha a környezeti feltételek kedvezőek a kórokozó számára, de ennek veszélye az idő múlásával egyre kisebb. A fogékonyság csökkenésével sokan befejezik a védekezést a nyár második felétől. Ennek a könnyelmű, a gazda szerint költségkímélő döntésnek aztán súlyos következményei lehetnek. Az ilyen technológiával védett alma felületén betároláskor ugyanis ott lehetnek a kórokozó szaporító képletei, amelyek a tárolás során fejlődésnek indulnak, s az étkezési piacon eladhatatlanná teszik a betárolt gyümölcsöt.

Az eredményes védekezés érdekében a legfontosabb a prevenció (megelőzés). Már a rügypattanástól el kell kezdenünk a védekezést. Ebben az időszakban ajánlott valamilyen réz hatóanyagot tartalmazó készítményt használni, mert a réznek nem csak a varasodás ellen van jó hatékonysága, hanem más baktériumos betegségek ellen is. A réz használata maximum korai zöldbimbós állapotig javasolt, az esetleges fiotoxicitás elkerülése végett. Az ezt követő időszakban nagyon sok kiváló varasodás elleni készítmény áll rendelkezésünkre. Alkalmazásukat illetően azonban nagyon körültekintően kell eljárnunk, figyelembe véve azok specifikus tulajdonságait. Célszerű a különböző hatóanyagcsoportba tartozó készítményeket blokkosan felváltva használni, hogy elkerüljük a rezisztencia kialakulását. A varas fertőzés egyik legveszélyesebb időszaka a zöldbimbó és virágzás közötti időszak. Az ekkor használt készítménynek az alábbi szempontnak kell megfelelnie:

Tág hőmérsékleti intervallumban való hatékonyság;

Kiváló csapadékállóság,

Eltérő hatásmechanizmus a később használatos készítményekétől;

Jó preventív és kuratív hatás.

Virágzástól strobilurin hatóanyag használatát javasoljuk kontakt készítménnyel kiegészítve, szintén két alkalommal. Ezt követően, amikor már elkezdődött az intenzív hajtásnövekedés időszaka, triazol hatóanyagot tartalmazó készítményeket használjunk szintén kontakt hatóanyaggal kombinációban. Amennyiben az eltérő hatásmechanizmusú készítményeket ily módon váltogatva, blokkosan használjuk, biztosak lehetünk benne, hogy évek múlva is megfelelő hatékonyságot nyújtanak.

Az intenzív hajtásnövekedés befejeződése után már elég az egyszerű kontakt készítmények használata a kórokozó ellen. A varasodás elleni védekezés záró permetezésére célszerű olyan készítményt választani, amely nem hagy nyomot a gyümölcsön és viszonylag kevés az élelmezésügyi várakozási ideje.

Az alma értékesítésénél a minőségi paraméterek közül az első a fertőzésmentesség. A varasodás fertőzési veszélye végigkíséri az almát az egész tenyészidőszakon és utána a tárolás alatt is. Ne feledjük: nem elég az almát megtermelni, el is kell tudni adni.