A dohánytripsz az 1980-as évek óta károsítja a káposztát. A kártétel kialakításában és elterjedésében döntő szerepet játszott az intenzív termesztéstechnológia térnyerése és az új, nagyobb terméshozamú és kedvezőbb beltartalmi értékekkel rendelkező hibridek bevezetése. A dohánytripsz elleni védekezésben kulcsfontosságú a termesztés megfelelő időzítése.
Nehéz ellene védekezni
A fejes káposztán ettől eltérő kárkép alakul ki. A káposztafej belsejében uralkodó magas relatív páratartalom és a növény igen jó sebzáró képessége folytán a dohánytripsz szúrása helyén sejtburjánzás indul meg, amelynek felső sejtsorai elparásodnak. ĺgy alakul ki a termelők által már jól ismert barna, parás szemölcsök. Ezek súlyos kártételkor összefüggő bronzos, érdes felületeket alkothatnak. Az így károsított káposztafejek tömege nem csökken, azonban a rosszabb minőség következtében jelentősen romlik a piacosságuk.
Széleskörű kísérletek, termelői tapasztalatok is azt igazolják, hogy a káposztafej belsejében táplálkozó dohánytriszpek ellen a kémiai védekezés hatástalan. Ez több okra vezethető vissza. A kifejlett káposztafej belsejébe nem jutnak el a másik kultúrákban tripszek ellen kiválóan használható növényvédő szerek. A dohánytripsz pedig akár 25–30 levélmélységben is előfordul. Még a késő szeptemberi időszakban is találunk olyan fejeket, amelyekben a 21–25., egy esetben pedig a 31. (!) levél mélységében is tapasztalható volt a kárkép. A dohánytripsz a káposztafej belsejében olyan kedvező életkörülményeket talál, hogy még a prenimfa és a nimfa alak fejlődése is ott megy végbe. ĺgy szűznemzéssel több nemzedéke is kifejlődik anélkül, hogy egyetlen egyed is elhagyná azt. Ezáltal a természetes, népességet csökkentő tényezők, mint a záporok, a szárazság, a természetes ellenségek sem csökkentik a kártevő egyedszámát.
A dohánytripsznek több természetes ellensége is van, közülük a ragadozó atkák (Amblyseius spp.) a növényházakban, hajtatott paprikán a nyugati virágtripsz ellen sikeresen használják. A kártevő ellen, szabadföldi körülmények között azonban az említett, vagy más természetes ellenség bevetésére még nincs kidolgozott technológia. A dohánytripsz károsításának mértéke három tényezőtől függ: a fejlődés időszakának időzítésétől, a tápnövényt kereső, betelepülő tripszek egyedszámától, valamint a fajták toleranciájának mértékétől.
A dohánytripsznek számos tápnövénye van. A legfontosabb a vöröshagyma, rajta a dohánytripsz igen nagy számban szaporodik. Előfordul őszi búzán, árpán, zabon, lucernán, vörös herén. A felsorolt növények érésekor, illetve betakarításakor a dohánytripsz nagy tömegben hagyja el ezeket a kultúrákat, új tápnövény után kutatva. Ha elhúzódó, meleg időjárás jellemzi az őszt, a károsítás alig csökken szeptember folyamán. Szeptembertől decemberig a károsítás hónapról hónapra csökken. Ez főként a csökkenő hőmérsékletnek tudható be, amellyel a tripszek tevékenysége is lassul. Ha a káposztát nem kellően alacsony hőmérsékleten tárolják, a károsítás a tárolóban akár folytatódhat is.
Az 1980-as évek közepétől több, mint százötven fejeskáposzta-fajtát vizsgáltunk. Megállapítottuk, hogy a köztermesztésben lévő fajtákat kivétel nélkül károsította a dohánytripsz, a más kártevők elleni rendszeres rovarölő szeres kezelések ellenére is. Teljesen ellenálló fajta nincs, de a károsodásuk között jelentős a különbség. Megállapítottuk, hogy a szeptembertől decemberig terjedő időszakban szintén számítani lehet a dohánytripsz károsítására. A fajták károsodásának mértékében a legnagyobb különbséget a tripszek számára még kedvező szeptemberben találtuk. A novemberi, illetve a decemberi betakarítású fajták között kisebb volt a különbség.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.