Milyen irányba vezet a csallóközi „tejút”?

Csallóköz mezőgazdaságában a tejtermelés kulcsfotosságú szerepet tölt be, ezért nem mindegy, hogy milyen alapokon indul a tejtermelés a várt EU-csatlakozás után. Az utóbbi évtizedben az átlagos évi tehénlétszám csökkenése 2001-ben fordulópontjához ért, mivel az előző évhez képest sikerült az évi átlagos létszámot 1 %-kal növelni. Az utóbbi négy év piaci tejtermelését figyelembe véve a 2001-es év tejtermelése volt a legmagasabb, meghaladta a 68,5 millió litert.

Az államilag ellenőrzött tehenészetekben a lezárt 8646 laktáció elemzése szerint átlagosan 6106 liter tej volt a tejhozam, 3,68 % zsír és 3,27 % fehérje beltartalom mellett. Az előző évihez képest a hozam 344 literrel emelkedett, és az 1999-es évivel összehasonlítva ez már látványos emelkedést, 503 litert jelent. A nemesítő genetikusok a jelenlegi szarvasmarha-állományt országos szinten ettől sokkal magasabb genetikai képességűnek értékelik. A becslések zöme alapján 7500–8500 literre lehetnek képesek a kitermelhető tejet illetően. Az állományok genetikai potenciálját a tenyészetek 80%-ban 9500-10200 liter körül becsülik A szakértők többsége megegyezik abban, hogy a takarmányozásban és a munkaszervezésben vannak a legnagyobb tartalékok, de sokan kifogásolják, hogy a működésben lévő technológiák nem biztosítják eléggé a tehenek komfortját.

Beigazolódni látszik azon szakemberek véleménye, akik a tehenek számának drasztikus csökkenésével összefüggésben súlyos gazdasági következményekre figyelmeztettek. A tehénállomány csökkenése ugyan a tejárak lassú emelkedését vonta maga után, viszont ez az emelkedés nem fedte az inflációt sem, és elmaradt a környező országok tejáraitól. El kell ismerni, hogy sok gazdaságban az állandó pénzforrás szerepét töltötte be. A tejtermelésre kihatott az is, hogy hosszú időn át válságban volt a sertéstenyésztés és a baromfiipar, ami takarmánygabona árakat is befolyásolta. A 2000-es országos aszály a gondokat csak fokozta, s ennek következtében a stabilnak tűnő növénytermesztés is válságba került. Úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben a gazdaságoknak a tejtermelés fokozásában kell keresniük a kivezető utat válságból, amelynek piaca középtávon is fizetőképesnek tűnik.

Mindent egybevetve a „csallóközi TEJÚT” nem autópálya, hanem inkább olyan macskaköves úthoz hasonlít, melyet több szakaszon lebombáztak, a köveit kimozdították a helyéről és mély át nem ugorható árkok keresztezik. Számunkra nem marad más hátra, mint a köveket szépen visszarakni, az árkokat áthidalni, hogy a (tej)úton gyorsuló sebességgel lehessen közlekedni. Közben ne feledkezzünk meg arról, hogy ha ezeket a javításokat nem tesszük meg mi, lesznek majd mások (talán még az EU csatlakozás előtt), akik ezt szívesen megteszik helyettünk. Akkor viszont ne csodálkozzunk majd azon, ha a Csallóközben a tehéntelepek munkaértekezletein már nem a tejtermelésről, hanem például „milk production”-ról fognak beszélni.