Miért lettem biokertész?

A mezőgazdasági termesztés iránti érdekelődésem oly mély volt, hogy a tanári diploma megszerzése után fontosnak tartottam, hogy levelező tagozaton elvégeztem a mezőgazdasági főiskolát is. A főiskolán szerzett ismereteket a vegyi anyagokról teljes mértékben hasznosítottam a kertemben, ahol minden évben nagymennyiségű és nagyon szép termést értem el. De a zöldség, gyümölcs fogyasztáskor mégsem voltam elégedett. Ugyanis a termést nem tudtuk friss állapotban folyamatosan fogyasztani, mert a permetezések után ügyelni kellett a várakozási idő betartására. Annak letelte után pedig újra permetezni kellett az adott, vagy a szomszédos növényeket.

A gyümölcs ugyan gyönyörű volt, mégsem tudta kielégíteni azt a harmonikus ízigényemet, melyet gyermekkoromban megszoktam. Sőt, ki kellett iktatnom étrendünkből azokat a gyökérzöldség leveléből készült ételeket, mártásokat, húsételekhez készített körítéseket, amelyekhez gyerekkorom óta ragaszkodtam. Ezek ugyanis a vegyszeres kezelések miatt kellemetlen ízűvé, ehetetlenné váltak.

E jelenségek okait sokáig nem tudtam kellőn megérteni. Később bizonyos magyarázatot találtam Alwin Seifert Kertészkedés „mérgek” nélkül című könyvében és Gertrúd Franck Öngyógyító kiskert cím kiadványában, melyek magyar fordításban a budapesti Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelentek meg.

A német szerzők művükben a zöldség-, gyümölcs- és egyéb kerti növények vegyszermentes termesztésével kapcsolatos 30 éves tapasztalataikat írták le. A könyveket többször átolvastam, sőt áttanulmányoztam, majd az új ismereteket igyekeztem a lehető legrövidebb időn belül a mi éghajlati viszonyainkra és az én lehetőségeimre vetítve alkalmazni. Immár több mint két évtizede kizárólag szintetikus úton előállított vegyszerek felhasználása nélkül termesztek mindent. Tapasztalataim kedvezőek. A gyümölcs esetében javult a termény minősége. A zöldségnél és a burgonyánál az ízminőség javulása mellett mennyiségi növekedést is tapasztaltam. Legfőbb eredménynek azonban azt tartom, hogy termékeimben újra kezdem érezni az ízeket és a zamatot.

A közelmúltban beszélgettem egy szülőfalumbeli férfival, akire 40–45 évvel ezelőtt is csodálattal tekintettem, mert a határban az ő földjei voltak a legszebben megművelve. Egyebek között a vegyszermentes kertészkedésről is beszélgettünk. Kértem, mondjon véleményt, valós-e az általam tapasztalt ízjavulás, vagy csak képzelődöm. Beszélgetőtársam, aki mellesleg szinten vegyi anyagok felhasználása nélkül termel kertjében, válaszában elmondta: a káposztalevelet, amelyből kivágta a fejet, általában bedobta a baromfiudvarba, ahol a leveleket a tyúkok jóízűen elcsipegetik. Amikor a közeli területen vegyszert alkalmazó szomszéd is betakarította a káposztáját, a gazda bedobott néhány a szomszédos telekről származó káposztalevelet a tyúkoknak. Nagy meglepetésre a baromfi ezt alig fogyasztotta. Viszont amikor ismét saját termesztésű káposztamaradványokat dobott az állatoknak, azok ismét mohó csipegetésbe kezdtek. Ez a tapasztalat is megerősített abban, hogy érdemes folytatni a biokertészkedést.

A szerző a szepsi mezőgazdasági iskola nyugalmazott szaktanára