Miért kell átalakítani az egészségügyi rendszert

A parlament alig egy héttel ezelőtt elfogadta az egész.ségügyi reformtörvényeket, melyek átalakítják az egész rendszert. Meglepetésre a hat jogszabályt nagy többséggel – valamennyit 80 feletti igen szavazattal – fogadta el a parlament. A bizottsági munka során ugyan történtek változások, a főleg koalíciós képviselők által jegyzett módosító-indítványok azonban nem változtatták meg a reform alapfilozófiáját: az eddiginél jóval nagyobb mértékben érvényesül majd a piac szabályozó hatása. A biztosítók és az állami kézben lévő nagy kórházak részvénytársaságokká alakulnak, nyitottá válik a szolgáltatói hálózat, de egyben erősödik az egészségügyi felügyelet is. A képviselői módosító-indítványok azonban szűkítették az egészségügyi minisztérium hatáskörét, több jogot kapott a kormány és a parlament.

A Rudolf Zajac egészségügyi miniszter nevével fémjelzett törvények úgy illeszkednek egymásba, mint a puzzle darabjai, a teljes reformot csak a hat törvény együttesen adja ki. Az ellenzék – és egyes kormánypártok – legnagyobb ellenkezését a biztosítók és a szolgáltatók részvénytársasággá való átalakulása váltotta ki, kiharcolták, hogy két biztosító teljesen állami kézben marad, a kórházak részvényeinek pedig 51 százalékát kell állami tulajdonban tartani. Nagy vitát váltott ki az általános egészségbiztosításból fedezett egészségügyi ellátás mértékéről szóló törvény váltotta ki, mely egyes kezeléseket, orvosi beavatkozásokat két részre osztja: egyik rész a törvény szerint teljesen ingyenes marad – közel 7000 diagnózis – a fennmaradó mintegy 4000 betegség kezelésének költségeinek egy részét azonban a kormány ráterhelheti a betegekre. Egyelőre azonban minden marad a régiben, vagyis a betegeknek januártól sem kell majd többet fizetniük mint ma, mivel a kezelések osztályozása, az árak meghatározása még jó néhány hónapot igénybe vesz. a hátralévő munka és a közeledő parlamenti választások egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a reform valódi hatását már csak a következő választási ciklusban érzik meg az emberek. Rudolf Zajac szerint nem szükségszerű, hogy a kezelésekért valaha is fizetni kelljen, ezt az ország mindenkori gazdasági helyzete alapján a kormány döntheti majd el. „A jogszabályok csak eszközt adnak a kormány kezébe ahhoz, hogy a gazdasági lehetőségek ismeretében döntsön. Ha elég pénz áll a rendelkezésére, akkor nem kell majd fizetnie a betegnek” – állítja a miniszter.

A reform egyik célja a korrupció megszüntetése, Rudolf Zajac szerint a 20 és 50 koronás díjak bevezetése ebből a szempontból is eredményes volt, mivel az emberek kevesebb hálapénzt adnak az orvosoknak.

A változás fő célja azonban az egészségügyi ellátás színvonalának javítása, főleg a komoly, szív-és érrendszeri megbetegedések és a rákbetegség kezelése területén. Ez a két megbetegedés vezeti ugyanis az elhalálozási listát, kezelésük pedig elegendő pénz nélkül nehezen képzelhető el. Egy-egy ilyen beteg kezelése milliós összegekre rúghat, több milliós tételeket jelentenek a modern diagnosztikai berendezések is. jelenleg csak minden harmadik szívbeteg kapja meg azt a kezelést, mely szükséges lenne állapota javításához. A miniszter bízik benne, hogy a rendszer átalakításával erre elég pénz jut majd. Szerinte inkább fizessen a beteg az olcsóbb, 100 koronánál kevesebbe kerülő kezelésekért, de legyen elég pénz a több százezer koronás gyógykezelésekre. (lpj)

Az átalakítás alapvető oka a rendszer pénzügyi egyensúlyának hiánya: folyamatosan veszteséget termel. A 2002-es évben a hiány elérte a 26 milliárd koronát, ez 2003-ban és idén enyhén csökkent, de a rendszer még messze nincs egyensúlyban. Ilyen hiány mellett nem javítható a szolgáltatások színvonala, nem lehet új, korszerű berendezéseket vásárolni, felújítani a kórházakat, emelni az egészségügyi alkalmazottak bérét. Pénzügyi szempontból az egészségügyi rendszer akkor van egyensúlyban, ha érvényes a következő kettős egyenlőség:

Kínálat = A rendszer pénzügyi lehetőségei = Kereslet

A szlovákiai egészségügyi rendszer továbbra is magán viseli a szocializmus jegyeit: a kórházak kiterjedt hálózata, melynek fő előnye a térbeli elérhetőség, a jövőben nem fenntartható. Rengeteg a kihasználatlan kórházi ágy, a nagy kórházakra még mindig jellemző a túlfoglalkoztatottság, átláthatatlan az intézmények gazdálkodása. Az egészségügyi költségek emelkedését legnagyobb mértékben a lakosság elöregedése, a nem fertőző betegségek – mint például a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák, krónikus betegedések – terjedése okozza, melyek gyógyítása egyre újabb, tökéletesebb kezeléseket igényel, melyek egyben jóval költségesebbek is. Ezzel együtt nő a lakosság elvárása is az egészségügyi rendszertől, ami ugyancsak a költségesebb, modernebb technológiák alkalmazásához vezet. Az új, hatékonyabb gyógyszerek ugyancsak többe kerülnek. Az egészségügy fejlődési irányvonalai, a rossz kiindulási feltételek és a túlságosan szélesen felfogott gyógyászati rendtartás oda vezet, hogy a kereslet és a kínálat is nagyobb, mint a rendszerben rejlő pénzügyi lehetőségek, vagyis az előbbi képlet a következőképpen módosult:

Kínálat >A rendszer pénzügyi lehetőségei < Kereslet

A jelenlegi rendszer ugyan papíron mindenki számára biztosítja az egyenlő hozzáférés és az ingyenesség elvét, de valóságban ez nem így van. Sok egészségügyi szolgáltatásért a betegek már ma is fizetnek, sok beavatkozásnak megvan a nem hivatalos „ára”.

A reformmal nő az állam befizetése is, jövőre mintegy harmadával fizet többet egy-egy biztosítottja után. A jövőben – talán csak a következő választási ciklusban – nőni fog a lakosság befizetése is. A több pénz és a rendszer átalakítása Rudolf Zajac miniszter szerint az ellátás magasabb színvonalát eredményezi majd, miközben a betegek – a legszegényebbek is – ugyanúgy hozzájutnak majd a szükséges szolgáltatásokhoz.Mennyit fizetünk ma, és mennyit fogunk

a törvények hatályba lépése után*

Tétel 2002 2003** 2004*** 2005

Gyógyszerek, egészségügyi

segédeszközök, diétás élelmiszerek 5,2 6,0 7,0 7,5

Egészségügyi kezelések

A beteg kérésére a standard

szolgáltatáson felül nyújtott

egészségügyi ellátás vagy a olyan

egészségügyi ellátás, mely nem

gyógyítási célokat szolgál (például

plasztikai operáció) 1,63 2,0 2,5 3,0

Az egészségügyi ellátással összefüggő szolgáltatásokért befolyt összeg

az orvosnál tett látogatásért

kórházi kezelésért

recept kiváltásáért

szállításért

elsősegélynyújtó helyen való

kivizsgálásért 0 1,5 3,0 3,0

A betegek által törvényesen,

közvetlenül befizetett összeg

(gyógyszerért, orvosnál,

kórházban) 6,83 9,50 12,50 13,50

A betegek informális hozzájárulása

(a becsült korrupció a beteg és az

orvos között) 6,50 4,50 3,50 2,50

A betegek törvényes és informális hozzájárulása 13,33 14,00 16,00 16,00

Az állami hozzájárulás és az

egészségbiztosítás összege 58,75 61,41 64,21 71,72

A betegek által fizetett összeg

aránya 18,49% 18,57% 19,95% 18,24%

* az adatok milliárd koronában, ** becslés, *** előrejelzés

Forrás: A megújult egészségügy a lakosság szolgálatában, Peter Pažitný, Rudolf Zajac

Az egészségügyi rendszer pénzügyi mutatói

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002*

Bevételek (a GDP %-a) 6,1 7,2 7,0 6,9 6,4 6,4 6,4 6,4

Kiadások (a GDP %-a) 6,2 7,2 7,6 7,6 6,9 7,3 7,3 7,2

Különbség (a GDP %-a) -0,1 0,0 -0,6 -0,7 -0,5 -0,9 -0,9 -0,8

* Az egészségügy külső adóssága 2002. december 31-én elérte a 26,6 milliárd koronát

Forrás: MZ SR,

Az egészségbiztosítók bevételei

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004* 2005* 2006*

Általános egészségbiztosítás 26,3 35,4 38,4 41,4 43,0 45,3 49,6 54,8 59,0 66,2 72,6 78,2

GDP 543,0 606,0 690,0 746,0 845,0 886,0 967,0 1065,0 1160,0 1293,0 1423,0 1551,0

Bevétel/GDP %-ban 6,1 7,2 7,0 6,9 6,4 6,4 6,4 6,4 6,5 6,5 6,5 6,5

*előrejelzés, milliárd korona

Forrás: Egészségügyi minisztérium