Már a harmadik évtől szedhető

A spárga eurázsiai flóraelem, elsősorban a délebbi területek tenger- és folyópartjain él. Az emberiség évezredek óta ismeri, az ókori rómaiak is termesztették, de már az egyiptomiak feljegyzéseiben is szerepelt. Fogyasztott része a fiatal, elágazás nélküli hajtás, amelyet sípnak nevezünk. Fényen nevelve a sípok zöld, lilászöld színűek, fénytől elzárva fehérek, ennek megfelelően zöld illetve halványított spárga kerül forgalomba. Friss áruként tavasszal, április-májusban fogyasztjuk. A sípok víztartalma 95 százalékos. Cukor-, nyersrost- és fehérjetartalma mellett B1-, B2-, B6-, P- és C-vitaminból jelentős mennyiséget tartalmaz. A C-vitaminban leggazdagabb része a zöld sípok hegye (110-130 mg/100g), a sípok alsó részén ennek töredéke mérhető. A halványított sípok C-vitamintartalma a fényen nevelthez képest kevesebb, mint 50%.

A spárgaültetvények élettartama általában 8-15 év. Az ültetvények területének a kiválasztásánál előnyben kell részesíteni az öntözhető, sík fekvésű, erős szelektől védett, évelő gyomoktól mentes területeket. A szedési időszakban szükséges napi munkák, valamint a gyors feldolgozás kényszere megkövetelik, hogy a spárgaföld lakott területekhez közel essen. A mélyrétegű, jó légjárhatóságú és vízgazdálkodású, 6,5-7,5 pH-jú talajok a megfelelőek számára. A halványított spárga termesztésére a laza, meszes, 2-3%-os humusztartalmú homoktalajok a legmegfelelőbbek, a kötött talajokon görbe sípok fejlődnek. Zöldspárga-termesztésre a középkötött vályogtalajok a kedvezőek, a homoktalajokon az ún. homokvetés hatására a sípok torzulnak. A magas talajvízszintet a gyökerek nem viselik el.

A legkedvezőbb előveteménye a gabonafélék. A telepítés előtti talajelőkészítés forgatással vagy forgatás nélkül történhet. Előbbi esetben ősszel, vagy legkésőbb tél végén rigolekével forgatnak 40-60 cm mélyen, de a talajt kímélendő 20-30 cm mély szántás is megfelelő lehet. Tavasszal észak-déli irányban 30 cm mély és ugyanilyen széles ültetőárkokat készítenek, a kívánt sortávolságnak megfelelően. Ha a telepítés nem forgatott talajba történik, az ültetés előtt 40-60 cm mély, 30-40 cm széles árkokat kell készíteni. A telepítést megelőző forgatáskor hektáronként 60-100 t szerves anyagot dolgoznak be a talajba, valamint telepítéskor az árok aljába érett komposztot szórnak.

A spárgát leggyakrabban egyéves tövek (magoncok) kiültetésével szaporítják. Pótláskor és házikertben tőosztás is alkalmazható, ilyenkor egy tövet 2-3 felé lehet szétválasztani. A régebben elterjedten alkalmazott helyrevetés mára gazdaságossági okokból visszaszorult.

A magoncnevelés történhet szabadföldön talajban, konténerben, illetve gyorsított magoncneveléssel. A hagyományos, földbe vetéssel szemben a konténeres nevelés előnye, hogy ültetéskor a magoncok gyökere nem sérül meg. A gyorsított magoncneveléssel a tövek már a vetés évében, 7-9 héttel a vetés után ültethetőek, így a szedés egy évvel korábban elkezdhető. A magokat ebben az esetben fűtött vagy fűtés nélküli termesztő berendezésben, 5-7 cm-es tőzegkockába vagy cserepekbe vetik. Üvegházban és fűtött fóliában április közepére, fűtetlen fóliában június elejére nevelhető kiültetésre alkalmas palánta.

A hagyományos magoncnevelés során 5-6 napig 30-35 C fokos vízben áztatott magokat vetnek öntözhető szabadföldi ágyba. A vetés legjobb időszaka a kora tavasz. A sortávolság 30-40 cm, a vetésmélység 3-4 cm. Kelés után 8-10 cm-es tőtávolságra kell ritkítania magoncokat. Sűrűbb térállás esetén felszedéskor az egymásba nőtt gyökérzetek sérülnek.

Fontos ápolási munka a talajporhanyítás és az öntözés is. A töveket ősszel vagy tavasszal, a telepítés előtt szedik fel ásóval vagy ekével, nagy földlabdával, hogy a tárológyökerek ne sérüljenek meg. Ültetésig, ha szükséges, nedves homokban, 3-5 C fokon kell tárolni. A hagyományos kétivarú fajtáknál kétéves magoncnevelést alkalmaznak, mert a kétéves növények már virágot hoznak, s így kiválogathatók a nagyobb hozamot adó hímvirágú tövek. Az újabban egyre inkább teret hódító hímhibrid fajtáknál erre a második évre nincs szükség.

A magoncok telepítésére ősszel (október közepétől november közepéig) vagy tavasszal kerülhet sor. Halványított spárga esetében legtöbbször 140-160 x 30-40 cm, zöldspárga termesztésekor 125-150 x 20-25 cm-es térállást alapítanak ki. Előbbi esetben a nagyobb sortávolságot a bakhátkészítés (a gépek munkaszélessége és a bakhátak mérete) indokolja. Az ültetés mélysége akkor megfelelő, ha a tövek az árok teljes feltöltése után 10-18 cm mélyen helyezkednek el (homoktalajon 15-18, kötött talajon sekélyebben). Ültetéskor a tárológyökeret nem szabad visszakurtítani. Az ültetőárok készítése után első lépésként néhány centiméteres rétegben érett istállótrágyát szórnak a barázda aljába, majd rá 4-6 cm földréteget terítenek. Erre helyezik a magoncokat úgy, hogy a rizómájuk a sorba, egy irányba forduljon (a ferde helyzetű gyöktörzs növekedési jellegzetessége miatt a tövek évről évre kicsit „odébb vándorolnak”, s csak ilyen ültetéssel érhető el, hogy a tövek az ültetvény élete során mindvégig a sorban maradjanak). Következő lépésként 6-8 cm talajt húznak rá. A konténeres magoncokat a földlabda szintjéig, míg a gyorsított magoncneveléssel nyert tápkockás palántákat a tápkocka teteje felett 2-4 cm-rel takarják az ültetés után. A tőhiányok pótlására június-júliusban kerül sor.

A telepítéssel egy időben lehetőség van a tövek közelében, a talajba elhelyezni öntözőcsöveket.

A telepítést követően, az első évben folyamatosan porhanyósan kell tartani a talajt. A talajlazítások alkalmával fokozatosan húzzák a tövekre a földet, az árok teljes feltöltéséig. Kapálni általában 3-4, öntözni 4-5 alkalommal kell, 35-45 mm-es vízadaggal. A második évben még nem szedik a sípokat (a tövek ekkor még nem elég erősek), de szükség van rendszeres gyomirtásra, talajporhanyításra, öntözésre, és zöldtrágyázásra vagy fejtrágyázásra. A sípok szedése a harmadik évtől kezdhető.