Biztosan naponta találkozol olyan emberekkel, akik többek akarnak lenni másoknál. Gazdagabbak, okosabbak, nagyobb hatalmúak, szebbek. Ha úgy gondolod, hogy mindez szabadabb és boldogabb életet garantál, gondolkodj el az alábbi négy dolgon!

A legtöbb ember jó szándékkal fordul mások felé. Alapvető ösztönünk, hogy segítsük a környezetünket. Ám ez olykor többet árt, mint használ.

Időnként mindenkin úrrá lesz a nosztalgia érzése. Legtöbben örömmel tekintenek vissza életük elmúlt eseményeire. Kellemes érzés, de olyan csapda is, amelybe időről időre belesétálunk.

Amikor a sors új embereket sodor életünkbe, rendszerint örülünk. Barátságok, ismeretségek, szerelmek ébrednek a véletlen találkozásokból. Ám ha a sors elveszi tőlünk ugyanezeket az embereket, a legtöbben dühösek lesznek.

Sokan szeretnék tudni, mit gondolnak róluk más emberek. Az alábbi útmutatást semmiképpen se vedd általánosan érvényes igazságnak, de azért az esetek jó részében megbízhatóan működik. Nem kell hozzá pszichológiáról és testbeszédről sem tanulni, mégis pillanatok alatt képet kaphatunk arról, mi egy adott ember véleménye rólunk.

Akkor vagyunk féltékenyek, amikor azt hisszük, alacsonyabb rendűként kezelnek bennünket más emberekhez képest. „Mással miért viselkedsz úgy, és velem miért másképp?” A következőkben három ötlettel segítünk a féltékenység megismerésében.

Van saját értékítéletünk, ám sokszor környezetünk véleményére hagyatkozunk, aztán gondolkodás nélkül törünk pálcát mások felett úgy, hogy nem is tudjuk, miről ítélkezünk.

Valószínűleg sok ember parancsol megálljt, amikor vágyai beteljesítéséről dönt. Amikor szeretnénk megvalósítani elképzeléseinket, vagy csak egyszerűen életvezetésünkről döntünk, nem mindig tesszük szabadon. Van egy titkos mérce, amely látatlanul befolyásolja tetteinket. Ez a mérce mások véleménye.

Ki többet, ki kevesebbet zsörtölődik. Időnként mások miatt leszünk morcosak, esetleg az élet váratlan fordulatain morgolódunk. A következő néhány sor nem azoknak szól, akiknek meggyőződésük, hogy a nekünk nem tetsző dolgok ellen harcolnunk kell. Mindenki más azonban lehetőséget kap elmerengni azon, hogyan teheti békésebbé életét.

Talán időről időre mindenki megfogalmazza magában a fenti kérdést. Nem nehezednek ránk folyamatosan hasonló mértékű terhek, de amikor kezdünk beleunni az örökösen visszatérő nehézségeink megoldásába, nyugalmat szeretnénk. A feszültségek egyetlen gondolat megértésével is enyhülhetnek.

A segítségre szoruló útkeresők – s mi magunk is – könnyen tévútra juthatunk, ha nem teszünk különbséget okosak és bölcsek között. Sokan szeretnék tudni, honnan ismerjék meg a valódi mestereket, és kik az okoskodók.

A szeretet és a szeretethiány életünk vissza-visszatérő kérdése. A legtöbb ember órákat volna képes beszélni róla, miközben sokan nem is tudják, mi az. Sokszor állítjuk magunkról, hogy szeretünk, ez vezérel bennünket. Közben pedig megesik, hogy a legkevésbé szeretet az, amit annak szoktunk hinni, nevezni.

Van egy titok, amely azt befolyásolja, mekkora nyugalomban töltjük mindennapjainkat. Ez az apróság határozza meg azt is, hogyan jövünk ki más emberekkel, és mennyit dühöngünk egyedül.

Ha időnként visszatérő nehézségeink vannak, a legtöbben ösztönösen megpróbálnak elmenekülni előlük. Ha idegesek vagyunk, azonnal meg akarunk nyugodni. Van, aki gyógyszert vesz be, van, aki relaxációs technikákat használ. Kevesebben teszik fel a kérdést, mi okozza a feszültséget, amely elől megpróbálunk elbújni.

Sokan rettegnek szembesülni a gyengeségeikkel, hiszen a hibáztatás a gyengék mindennapi fegyverévé vált, amivel hitelteleníteni próbálnak. De a negatív dolgok felemlegetésétől nem kellene dühösnek lennünk. A botlásaink, személyiségünk árnyoldalának felismerése az egyetlen, amelyből igazán tanulhatunk.