Kudarcot vallani nem könnyű. Sem akkor, ha beismerjük magunknak vagy a környezetünknek, sem akkor, ha igyekszünk elhessegetni magunktól, nem foglalkozni a ténnyel.
Ha előbbit választjuk és azt mondjuk, ez most kudarc volt, annak feldolgozása lehet a következő kérdés. Hogy mihez? A javításhoz.
Ha van mód a kijavítására, akkor tulajdonképpen a kudarc nem is volt kudarc, hiszen a korrigálást követően eljuthatsz oda, ahova valójába szerettél volna. Ha nincs mód a helyreállításra, akkor sincs okod csüggedni. Hogy miért? Mert a kudarc csak abban az adott pillanatban (persze, ezek lehetnek napok, órák, hetek, ez tény) tűnik kudarcnak. Minden egy folyamat része, így ez is. Tehát az adott pillanat értékelése pusztán a kudarcé. Egy másik pillanatban értékelheted úgy is, ez nem kudarc volt, pusztán egy reményteljes új kezdet lehetősége.
A döntéseid a tieid, szabadon garázdálkodhatsz velük. Dönthetsz úgy is, hogy benne maradsz a pillanatban, vagy átlépsz egy másikba. Rajtad múlik, hogy – kétségkívül miután megélted a kudarcot – melyik irányba döntesz: benne maradsz, javítasz vagy a remény lehetőségével indítasz egy új kezdetet.
Ez az időszak, hetek, amelyekben most vagyunk, tökéletesen alkalmas arra, hogy elindíts valami újat az életedben. Így, ha életed valamely részén, helyén épp kudarcot azonosítasz, itt a lehetőség, hogy új kezdetet indíts. A döntés a tiéd.
Lélek_kép, Ambrózai Zsuzsanna
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.