Lázadók

Spartacus, a lázadó trák gladiátor, aki római légiók hadát taposta a birodalom porába, sírva kérné a receptet azoktól az önszervező körökbe tömörülő 21. századi honpolgároktól, akik most szájmaszkjukat letépve szabadságot követelnek maguknak az elnyomó kormányoktól. Nekem legalábbis ilyen érzésem van minden alkalommal, amikor bekukkantok egy olyan Facebook-csoportba, ahol épp tiltakoznak a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos szigorításokkal kapcsolatban. Félreértés ne essék, én örülök a legjobban, mikor önszervező, tudatos állampolgárokat látok magam körül, mert valójában ez a demokrácia alapja. Ezzel tehát az égvilágon semmi baj sincs. És azzal sincs semmi baj, ha az ember aggódik a saját szabadságjogaival kapcsolatban – én annak is nagyon örülök, hogy az emberek egyáltalán tudatosítják a szabadság ezernyi apró megnyilvánulását, amit az elmúlt 30 év, a cseppnyit Nyugathoz, az EU-hoz, a civilizált világhoz való tartozás hozott és adott nekik. 

A baj egészen máshol van. Például ott, hogy a közösségi oldalakon pár teljesen eltévedt hangadó hatására az emberek rákaptak arra, hogy teljesen félreértelmezzék a saját jogaikat, kötelességüket és felelősségüket – csak azért, mert hajlamosak elfogadni a legprimitívebb magyarázatokat az egyszeregynél bonyolultabb kérdésekre. Ez a teljes félresiklás pedig a koronavírus-járvány kapcsán hatványozottan megnyilvánul, egészen ösztönszintről kezdve. 

Nem ismerek koronavírusos beteget? Akkor nincs is koronavírus! Kényelmetlen a maszk? Biztosan káros is! Nő a betegek száma világszerte, és egyre többen halnak meg? Manipulálják a számokat, a háttérhatalom le akar minket igázni a média segítségével! Aki megeszi a maszlagot, az mind birka és covidióta, átok rájuk hetedíziglen! Elismerem, sokkal könnyebb elhárítani az egyéni felelősséget és a valóságot, mintsem elfogadni azt, és megtanulni együtt élni vele. A demokratikus társadalmak ősi problémája, hogy az emberek egy része kizárólag az egyéni jogait követeli magának, a kötelességeit azonban – sokszor épp a jogaira hivatkozva – nem teljesíti, sőt kikéri magának, ha valaki számon kéri ezt rajta. Pedig az már látszik: nem csak libernyák rinyálás, hogy az új idők új kihívásokat állítanak elénk, és fel kell vennünk a kesztyűt, hogy felülkerekedjünk. Erre csaknem 29 millió beteg, 820 ezer halott és milliárdnyi meglepett és kétségbeesett ember a tankönyvi példa. 

És mi, Szlovákiában még könnyen megúsztuk – elhajoltunk az első pofon elől, most azonban sokan arra akarnak rávenni minket, hogy álljunk bele a másodikba, mert hátha kiderül, hogy nincs is pofon. Pedig tényleg sokkal egyszerűbb lenne másodszor is elhajolni. 

Spartacus egyébként, mikor már legyőzött egy csomó légiót, állítólag abba akarta hagyni a hadjáratot, és haza akart menni szülőföldjére. Csakhogy a feltüzelt katonái rákényszerítették, hogy folytassa a rablóhadjáratot, és forduljon vissza Itália szíve felé. Végül a Silarus folyónál Crassus légiói legyőzték őket, és hatezer embert feszítettek keresztre közülük a Via Appián. Úgy hiszem, nekünk nincs szükségünk hatezer új keresztre.