Lassú az agrárreform

Párizs. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) lassúnak és elégtelennek ítéli tagállamai 2001-es teljesítményét az agrárpolitikai reform területén. Bár a leginkább piactorzítónak tartott ártámogatások aránya az állami szubvenciókon belül némileg csökkent, még mindig az ilyen jellegű kifizetések súlya a legnagyobb.

A mezőgazdasági termelőknek juttatott állami támogatások összege az OECD tagállamaiban ugyan tavaly is csökkent, ám még mindig az 1997-es, legalacsonyabb szint felett maradt – állapítja meg a szervezet most közzétett tanulmánya. A 30 tagállam összesen 347 milliárd eurót fordított a mezőgazdaság támogatására, amely – szemben az 1986–88-as időszak 2,3%-ával – az OECD-országok GDP-jének 1,3%-át jelenti. A kifizetések mintegy háromnegyedét a termelők kapták. Az állami támogatásoknak a mezőgazdasági jövedelmen belüli aránya az 1986–88-as 38-ról 2000-re 32%-ra, majd tavaly újabb egy százalékponttal csökkent. A mérséklődést az OECD szakértői a világpiaci árak emelkedésével magyarázzák. Az ár- és a termelt mennyiség alapján járó támogatások aránya azonban még mindig 69%-os. Az OECD-országok termelői 2001-ben a világpiaci áraknál 31%-kal drágábban adhatták el termékeiket, ami a piaci jelzéseket nagyban letompította, torzítva a termelést és a kereskedelmet. A növekvő piaci orientáció jele mindazonáltal, hogy míg a ‘80-as évek közepén a mezőgazdasági jövedelmek 62, addig tavaly már csak 45 százalékkal haladták meg azt a szintet, amelyet kormányzati intervenció nélkül értek volna el.

Az Európai Unióban az állami támogatások mezőgazdasági jövedelmen belüli aránya meghaladja az OECD-átlagot, és a 2000-es 34 százalékról 2001-ben egy százalékponttal nőtt is. A támogatások aránya Új-Zélandon mindössze 1, Ausztráliában 4, Izlandon, Japánban, Koreában és Norvégiában viszont 60% körüli.

Nagyok a különbségek az egyes termények támogatottsági szintje között is. Az OECD-országok a cukor, a tej és a rizs támogatására szinte kizárólag az árszubvenció eszközét alkalmazzák. A jelentés megállapítja, hogy a jelenlegi agrártámogatási szintek komoly terhet rónak az OECD-országok fogyasztóira és adófizetőire, szűkítve egyúttal a mezőgazdaság növekedési és fejlődési lehetőségeit a szervezeten kívüli országokban. (Vg)