Zsiradékmoly és lisztilonca

A lepkék 14. családjába tartozó, éjszaka repülő fényiloncák (Pyralidae) onnan kapták nevüket, hogy fokozottan fényérzékenyek, a fénycsapdákban hamar megjelennek. Csalétekkel is könnyen gyűjthetők. A trópusokon nagy fajszámban élnek – nálunk csak tizenkilenc fajukat ismerjük, közülük több készletkártevő.

A molyok közt szárnyainak 42 mm-ig terjedő terpesztésével nagynak számít a zsiradékmoly (Aglossa pinguinalis). Felső szárnyai tompa zsírfényűek szürkésbarna rajzolattal, mely nagyobbrészt szaggatott, változó vastagságú keresztsávokból és szabálytalan pettyekből áll. Hátulsó szárnyai szürkék, nem számottevő barnás rajzolattal. Hernyója főleg zsíron és nagy zsírtartalmú anyagokon (pl. szalonna, bőr) él, de ezek hiányában megjelenik a szénán, gabonamagvakon és más takarmányon is. Ahogy a zsiradékmoly termetével, a lisztilonca (Pyralis farinalis) szokatlan díszességével tűnik ki a molyok közül, ennek alapján még a díszmolyok között is megállná a helyét. 20-26 mm terpesztésű felső szárnyain két feltűnő fehér keresztsáv van, a belső ívelt, a külső hullámvonalú. A sávok közti rész lágy rajzolatú, világos- és sárgásbarna, helyenként rózsaszínnel keverve. A hátulsó szárnyak barnák-fehérek, szintén élénk mintázattal. A lisztilonca hernyója nemcsak liszten és más gabonaőrleményeken, hanem különféle növényi hulladékokon is megél, sőt viaszon is megfigyelték.

A két bemutatott fényiloncafaj áprilistól augusztus-szeptemberig repül, és könnyen betalál az éléskamrába is. Az ellenük való védekezésnél is azok a szabályok érvényesek, mint a többi, hasonló területen károsító betolakodóknál: készleteink rendszeres, alapos vizsgálata. A fertőzött részt azonnal semmisítsük meg, utána az ellenőrzést naponta végezzük, hogy az esetleg visszamaradt példányokat időben eltávolíthassuk.